Országos Kéktúra

Úgy szeretnék most pár mondatot ejteni a Kéktúráról, hogy a legutóbbi poszt óta nem teljesítettünk újabb szakaszt. E bejegyzés apropója egy kis újítás itt a blog keretén belül. Az élménybeszámolókon túl ezután útleírásokat, szállásajánlatokat is meg fogok itt osztani minden teljesített szakaszhoz. Természetesen visszamenőleg is megírok mindent, ami e kategóriákba tartozik.

Már egy ideje írogatom össze az információkat, mostanra gyűlt össze annyi, hogy érdemes legyen közzétenni. Először teljesen különálló oldalt akartam létrehozni, aztán rájöttem, hogy a Blogger funkciói tökéletesek e projekt megvalósításához.

Az oldal tetején a cím alatt kapott helyet a menüpont, ahonnan elérhetőek a tartalmak. Bízok benne, hogy lesz akinek segítséget nyújt a leírásom, vagy épp kedvet csinál a Kéktúra teljesítéséhez. Most már csak annyi a dolgom, hogy kellemes böngészést kívánjak a tartalmakhoz.

Egy kis Geocaching

A kellemes időt kihasználva a november eleji hosszú hétvégén a kéktúrás csapattal autóba pattantunk és felkerestünk néhány közeli geoládát. A túrán sikerült Dzsekot is megfertőzni ezzel a játékkal, így nem csak ketten keresgéltünk Zsuval. A tovább mögött néhány mondattal összefoglalva felsorolom a megtaláltakat.

Zsu, Noémi, Dzseko

Éjszaka a Bükkben

Október utolsó előtti hétvégéjén életemben először jártam a Bükkben a Hamahama Természetjáró Egyesület jóvoltából, egy szervezett túra keretén belül. Ez volt a 12. ilyen, amit minden alkalommal más tájegységen rendeztek meg, ezúttal a Bükkben, répáshutai bázissal. Erről az eseményről szeretnék pár mondatban beszámolni. Bevezetőként a menetrendről néhány gondolat.

A PINGWIN csapat: Dzseko, Zsu, jómagam. forrás: hamahama.hu

Egy-egy ilyen esemény három napig tart. Első nap délutánján történik a regisztráció, utána eligazítás és egy kis ismertető kimondottan az adott túráról. Éjfél előtt lehet elrajtolni és másnap este hat óráig lehet beérkezni. A cél a lehető legtöbb pontszám összegyűjtése a legtöbb pontot érintve a megadott pályán. A bázisra visszaérkezve vacsora várja a résztvevőket. A harmadik nap reggelén tartják az eredményhirdetést és a díjak átadását. Dióhéjban ennyit általánosságban, most jöjjön ennek a túrának a beszámolója.

OKT II., 6. nap: Bakonybél - Zirc

2012. augusztus 31., péntek
Bakonybél - Zirc

Túránk utolsó napjának reggelén borús, esős időre ébredtünk. A pakolást sietve kellett elvégeznünk, nehogy vizesek legyenek a cuccaink. Jó időre készülve nem nagyon volt nálunk eső ellen alkalmas öltözet, ezért meg kellett várnunk az alkalmas időpontot az indulásra. Az hogy a további időjárást megnézzük, vagy megérdeklődjük otthonról szóba sem jöhetett ugyanis nem volt térerő..

OKT II., 5. nap: Városlőd - Bakonybél

2012. augusztus 30., csütörtök
Városlőd - Bakonybél

A pihenőnap után, csütörtökön ismét útra keltünk. A nap első sugarai már ébren találtak bennünket, gyorsan összepakoltuk a sátrakat, majd elmentünk a buszpályaudvarra, onnan pedig Városlődre..

OKT II., 4. nap: A zirci kitérő

2012. augusztus 29., szerda
A zirci kitérő

Az előző posztban már említettem, hogy az utolsó napra tervezett városnézést előrehoztuk. Erre azért volt szükség, mert az előző pár napban annyira elfáradtunk, hogy nem tudtunk volna érdemben tovább haladni.. Következzen hát a negyedik nap krónikája.

OKT II., 3. nap: Városlőd - Nagyvázsony

2012. augusztus 28., kedd
Városlőd - Nagyvázsony

Túránk harmadik napján egy kis trükkhöz folyamodtunk. A napi szakaszt az eddigi haladási irányunkhoz képest ellenkező irányban teljesítettük, hogy ne kelljen olyan sokszor bázist váltani..

OKT II., 2. nap: Szentbékkálla - Nagyvázsony

2012. augusztus 27., hétfő
Szentbékkálla - Nagyvázsony

A napot a tervezett buszunk lekésésével indítottuk. A jó dolog az, hogy így volt időnk reggelizni Tapolcán az átszállásra várva. A rossz pedig, hogy vesztettünk 2 órát. Ez főleg a meleg miatt okozott problémát, napi tervünket nem befolyásolta..

OKT II., 1. nap: Badacsonytördemic - Szentbékkálla

2012. augusztus 26., vasárnap
Badacsonytördemic - Szentbékkálla

Reggel indultunk kocsival Badacsonytördemicre négyesben: Zsu, Mimi, Dzseko, és jómagam. Mimi gyerekkori jó barátom, Dzseko pedig a párja. Ők voltak akik rábeszéltek bennünket a túrára. Az eddig átéltek után azt kell mondjam nagyon örülök, hogy így tettek..

Margit-sziget

Készülnek a leírások a túránk napjairól, azonban előtte egy nagyon aktuális dologról szeretnék írni. A tegnapi napot a Margit-szigeten töltöttük kettesben Zsuval. Egy rég áhított geoláda megszerzése volt a cél.
Azt tudtuk, hogy sok időnkbe fog kerülni és hogy kalandos lesz, de hogy ennyire, arra egyikünk sem számított. Már az indulásnál adódtak gondok..

Országos Kéktúra, II. fejezet

Nem telt el sok idő a múltkori túránk óta. Ez alkalommal onnan indultunk, ahol legutóbb abbahagytuk, azonban nem ketten, hanem négyesben folytattuk utunkat. Egy gyerekkori barátommal és a párjával mentünk, akik élménybeszámolója vitt rá bennünket a túra teljesítésére. Hat napot szántunk a táv teljesítésére, egy pihenőnappal. Előzőleg átgondolt terv alapján haladtunk, amit menet közben fel kellett borítani, de utólag visszagondolva, így volt a jobb.
A következő bejegyzésekben napról napra leírom, hogyan jutottunk el Badacsonytördemicről Zircre. Mindegyik napról külön bejegyzés lesz, saját galériával. Sok-sok élményben volt részünk a majd egy hét alatt. Ezekből igyekszem majd a lehető legtöbbet átadni a bejegyzéseken keresztül.

Napi beszámolók:
I. nap, II. nap, III. nap, IV. nap, V. nap, VI. nap

A résztvevők:

A résztvevők: Zsu, Dzseko, Noémi, és a bal szélen: jómagam

Szentes, Szeged

Egy pár mondattal és rengeteg képpel szeretnék megemlékezni az elmúlt hétvége eseményeiről. Előzményként annyi, hogy Zsunak van egy kis baráti köre Szentesről és környékről. Velük minden évben legalább egyszer összejönnek néhány napra. Én idén először vettem részt az eseményen, de remélem nem utoljára. Nagyon sok jót hallottam a csapatról, és már nagyon vártam, hogy megismerjem őket...

OKT I., Keszthely - Badacsonytördemic

Az előző bejegyzésben beharangozásra került egy nagy esemény. Most eljött az idő, hogy ténylegesen szó essen róla.
Tavaly ősszel jött a gondolat egy élménybeszámoló hatására, hogy el kellene indulni a túrán, a megvalósítás azonban ez év nyarára maradt. Július utolsó hétvégéjére esett a választás, és a kiírás szerinti 4-5. szakasz teljesítését tűztük ki célul. Keszthelyről első nap Tapolcára, onnan másnap Badacsonytördemicre kellett eljutnunk, összesen 45 km-t megtéve. Az, hogy sikerült-e, és hogy mi történt velünk e két nap alatt a tovább mögött olvasható.

Kezesfai túra

Egy rendhagyó bejegyzést olvashattok, melynek gondolatait most nem a blog tulajdonosa, hanem szerény személyem diktálja. Vendégszereplésem oka és okozója én vagyok, (aki a blog némely bejegyzéseinek történeteiben is már szerepet kapott) és a türelmetlenségem. Annyit unszoltam az időhiányban szenvedő páromat, hogy kerüljön végre tollvégre ez a túra – amit nem mellesleg Ő maga szervezett – úgy döntöttem, én írom meg helyette. Úgy gondoltam, mivel ezt követően egy nagyobb lélegzetű dologba vágjuk a fejszénket (ennek részletei is majd itt kerülnek napvilágra a maga idejében), nem akartam, hogy már az elején lemaradások legyenek…

Budapesti látványosságok I.

Most, hogy kijött a jó idő, sűrűn fogok a fővárosban járni, ezért gondoltam összefűzöm a történeteket. Tulajdonképpen ez a sorozat második része, az első ez lenne, de akkor még nem gondoltam ilyesmire.
A mostani alkalommal egy koncertet hallgattunk meg, illetve sétálgattunk a belvárosban ládák után kutatva.

Abaliget - Pécs - Mohács: Avagy a pünkösdi hosszú hétvége hasznos eltöltése

Gondoltunk egyet, pár héttel ezelőtt, hogy el kellene látogatni Pécsre. Zs. és én is már elég régen voltunk, még az Európa Kulturális Fővárosa cím előtt, tehát a megszépült belvárost még nem láttuk. A nagy tervezés-szervezés közben kiegészült 2 másik helyszínel a program, így esett a hosszú hétvégére a választás. Kirándulás mellett a geoláda-keresés is fontos eleme volt a hétvégének, de erről részletesebben a napi beszámolóknál írok. A tovább mögött rögtön bele is csapnék a közepébe.

Gyalogtúra biciklivel

Avagy rozoga biciklivel ne menj 5 km-nél messzebb.. A hét elején egyik kollégámmal megbeszéltük, hogy elmegyünk biciklizni. Azt tudni kell az én eszközömről, hogy nem egy mai darab és sok karbantartáson nem esett át, de ami a feladata volt azt hellyel-közzel ellátta.

A tervezett kör úgy 20 km-t tartalmazott, így kicsit félve indultam neki, de mozogni meg kell úgyhogy beadtam a derekam. A célponthoz vezető út problémamentes volt. Az egyik kis közeli faluba mentünk, ki egészen a település végéig. Ott megpihentünk, beszélgettünk, majd miután lelkiekben is felkészültünk a hazaútra, el is indultunk. Egy jó darabig úgy tűnt, problémamentes lesz az utunk, de várt még ránk meglepetés.
Úgy 8 km-el az otthontól a kerékpárom hátsó gumija csütörtököt mondott. A külső gumi lefordult a felniről, kibújt a belső is és ezáltal nem is forgott tovább, meg kellett állni. Kidolgoztunk egy stratégiát, hogy tudnánk megoldani a problémát, de minden igyekezetünk ellenére csak tetéztük a bajt. Tovább nem is részletezném, annyi a lényeg, hogy az út további részében toltam a bicajt, a lapos hátsó kerekével együtt. Nem volt egy élmény.. Pontosabban az, különben nem gyarapodnának itt a sorok, de tanulsága is volt: többet biztos nem megyek felkészületlenül ilyen eseményekre. Másik elgondolásom szerint jel volt, hogy ne erőltessem a biciklizés dolgot - kivéve a munkába járást, - hanem koncentráljak a gyalogtúrákra.
Persze másnap reggel munkahelyen már invitáltak többen is, hogy tartsak velük délután, ugyanis a kolléga megelőzött és előttem elmesélte a dolgot a többieknek.
Végezetül egy fotó a szelepről, ez az egyetlen megmaradt darabja a galibát okozó guminak. Elteszem emlékbe, bár amúgy is felejthetetlen nap lesz..

Bécs

Az utolsó áprilisi hétvégén meglátogattuk az osztrák fővárost. Kisbusszal mentünk, egy 27 fős csoportban, részben kollégáim rokonokkal, barátokkal karöltve. Félig saját szervezésem volt a kirándulás, az első ilyen próbálkozás. Néhány kis baki ellenére azért mindenki jól érezte magát szerintem.

Zuhogó

Többszöri halasztás után, végülis megtartottuk a közeli - Marcali központjától kb. 4 km-re található - zuhogói túra főpróbáját. Azért csak főpróba, mert eredetileg magányos túrának indult, de kis telefonálgatás után végül is szereztem egy társat magamnak. A nagy csapatos túra terve még nem lett feladva, csak legyen alkalmas az időjárás, és az időpont mindenkinek.

Az első ládáink

Az elmúlt hétvégéről szeretnék írni pár sort. A barátnőm, Zs. nálam töltötte azt a párnapot. Mivel Ő is nagy érdeklődést mutatott a geocaching iránt,  vonatállomásról hazafele megejtettük első két ládánk felkutatását.

Új projekt

Rendhagyó módon most nem egy megtett kirándulásról, hanem egy jövőbeli projektről írok. Ez nem más mint a geocaching. Ez tulajdonképpen egy világméretű játék amiben GPS koordináták alapján kell megkeresnünk ú.n.  geoládákat. Ezek a ládák különböző "kincseket" tartalmaznak, amikből vihetünk magunkkal bármit, de helyette ott is kell hagynunk egy hasonló értékű tárgyat. De hogy mi is ez pontosan arról itt találhat információt a kedves olvasó.
Bárki által játszható, csupán be kell regisztrálni a honlapon, és el kell fogadni a Geocaching Szabályzatot. Továbbá ajánlott mindenkinek aki szeret a természetben lenni, mozogni kicsit, vagy csak szereti átélni a keresés és a megtalálás izgalmát, vagy esetleg mindkettőben örömét leli.

Következő kirándulásokkor tehát erre is fogunk koncentrálni, illetve lesz majd alkalom amikor csakis ezért kelünk útra, talán ötleteket adva másoknak. Ilyenkor is fogok azért pár sort írni a környéken fellelhető látványosságokról,  már csak azért is, hogy beleillő legyen a blog profiljába.

Kányavári-sziget

Legújabb akciónk - ismételten családostul - a Kis-Balaton ékköve, a Kányavári-sziget volt. Évszakhoz nem illő hűvös, szeles idő volt, de ez nem tántoríthatott el minket. Személy szerint azt gondoltam, hogy teljesen egyedül leszünk, de több kisebb-nagyobb csoportosulás megcáfolta ezt. Otthonról autóval mentünk a helyszínre, majd azt a parkolóban hagyva gyalog indultunk neki a sziget bejárásának.

Budapest, János-hegy

Legutóbbi alkalom után ismételten egy kilátót vettünk célba, ezúttal kettesben. Cél most az Erzsébet-kilátó volt a János-hegyen. A kilátó több mint 100 éve ékesíti a hegy csúcsát, és szolgál látványosságként Budapest legmagasabb pontján.

Fonyód

Egy szép tavaszi nap délutánján családostul felkerekedtünk, hogy megcsodáljuk a Balaton északi partját. Igazából ez a tavaszi nap február 26-án volt, csak az időjárásnak felejtettek el szólni, hogy még tél van. Eredendően csak a közeli Balatonmáriafürdőre mentünk volna, de útközben meggondoltuk magunkat. Fonyódon kötöttünk ki, ami úgy 20 km-rel messzebb van, de azt kell mondjam nem bántuk meg a hosszabb utat.

Donovaly

2012. január 21. 6:00, Budapest, Hősök-tere. Innen indultunk egy kisebb csoporttal a kis szlovákiai községbe, Donovaly-ba. A téli időszakban egy kedvet célpontja a síelni vágyóknak, a mi csoportunk nagy része is ezért kelt útra. Barátnőm, ismerősei, és még páran csak a táj szépségéért mentünk. Ezért: (tovább a kép alatt)

Első

Először is illik pár szót ejteni magamról, hogy miért írom a blogot, meg hasonlók... Bár igazából magamról most itt nem nagyon írnék, a történetekből majd kiderül ez-az, a többi meg amúgy sem lényeges. Az, hogy blogoljak már többször megfordult a fejemben, de most végre van egy konkrét témám amiről szívesen írnék. A kirándulás..