2012. január 21. 6:00, Budapest, Hősök-tere. Innen indultunk egy kisebb csoporttal a kis szlovákiai községbe, Donovaly-ba. A téli időszakban egy kedvet célpontja a síelni vágyóknak, a mi csoportunk nagy része is ezért kelt útra. Barátnőm, ismerősei, és még páran csak a táj szépségéért mentünk. Ezért: (tovább a kép alatt)
Budapesttől a prospektus szerint 200 km-re található, ezt busszal kis pihenőkkel valamivel kevesebb mint 4 óra alatt sikerült letudni. Mikor odaértünk a síelők rögtön el is tűntek, őket csak visszainduláskor láttuk legközelebb. A mi kis csoportrunk pedig elindult felfedezni a tájat. Mundjuk ez így nem teljesen igaz, ugyanis közülünk többen 15-20 éve visszajáró lelkek, úgy ismerik a vidéket mint a tenyerüket. Első célpontunk a völgy és a lesiklópályák alja volt, innen indult a felvonó a csúcsra. A veteránok vezetésével indultunk. Az első szakasz még könnyű volt, amolyan kis bemelegítés-szerű, de ahogy közeledtünk a lesiklópályához egyre nőtt a hó vastagaága. Mire leértünk a völgybe már térdig érő hóban kellett haladni. A völgyben megpihentünk kicsit, aki akart magához vett egy kis lélekmelegítőt, aztán sorbaálltunk a felvonóhoz, ami felvitt minket egészen 1361 m magasba. Mire felérünk az egészen addig borús havazós időt felváltotta a napsütés, így káprázatos látvány tárult a szemünk elé. A környező vökgyeken és hegyeken túl egészen a Mártáig el lehetett látni, ez külön örömre adott okot. A kilátást nagyon nem lehet szavakba önteni, inkább pár fotóval mutatom majd meg. Csináltunk rengeteget képet, gyönyörködtünk, de mielőtt teljesen átfagytunk volna újfent megtámadtuk a felvonót, és visszaereszkedtünk vele a völgybe. Innen visszamentünk a kiindulópontunkhoz, onnan pedig be a kis étterembe. A finom ebéd és egy kis ejtőzés után már szétszóródva mentünk tovább, ki merre akart.
Barátnőmmel kettesben indultunk felfedezni a völgy további részeit. Elsétáltunk egészen a másik végébe, hogy láthassuk magaslatról a részt amit már ebéd előtt bejártunk. Láttunk lovasszánt, szánhúzókutyákat, jó pénztért gondolom mehettünk volna mi is egy kört. Csináltunk pár képet, körbejártuk a buszhoz közeli kis hoteleket, panziókat, majd megkezdtük a gyülekezést a hazaútra...
Nagyon tömören összefoglalva ennyit szerettem volna írni. Itt található néhány kép amit csináltunk. Azt hiszem ez is elég, hogy akinek kedve, ideje, és egy kis pénze van felkerekedjen és megcsodálja a vidéket. Donovaly-ban egyébként nemcsak télen, de egész évben találhat magának programot az idelátogató. Nyáron bobpálya, kalandpark üzemel, de lehet ejtőernyőzni is, sőt akkor működik a felvonó is amivel felmehetünk a Nová Hola csúcsra.
Jövőre lehet megyünk még egyszer, akkor talán már síelni. Addig is folyamatban a következő kirándulás tervezése.. :)
Budapesttől a prospektus szerint 200 km-re található, ezt busszal kis pihenőkkel valamivel kevesebb mint 4 óra alatt sikerült letudni. Mikor odaértünk a síelők rögtön el is tűntek, őket csak visszainduláskor láttuk legközelebb. A mi kis csoportrunk pedig elindult felfedezni a tájat. Mundjuk ez így nem teljesen igaz, ugyanis közülünk többen 15-20 éve visszajáró lelkek, úgy ismerik a vidéket mint a tenyerüket. Első célpontunk a völgy és a lesiklópályák alja volt, innen indult a felvonó a csúcsra. A veteránok vezetésével indultunk. Az első szakasz még könnyű volt, amolyan kis bemelegítés-szerű, de ahogy közeledtünk a lesiklópályához egyre nőtt a hó vastagaága. Mire leértünk a völgybe már térdig érő hóban kellett haladni. A völgyben megpihentünk kicsit, aki akart magához vett egy kis lélekmelegítőt, aztán sorbaálltunk a felvonóhoz, ami felvitt minket egészen 1361 m magasba. Mire felérünk az egészen addig borús havazós időt felváltotta a napsütés, így káprázatos látvány tárult a szemünk elé. A környező vökgyeken és hegyeken túl egészen a Mártáig el lehetett látni, ez külön örömre adott okot. A kilátást nagyon nem lehet szavakba önteni, inkább pár fotóval mutatom majd meg. Csináltunk rengeteget képet, gyönyörködtünk, de mielőtt teljesen átfagytunk volna újfent megtámadtuk a felvonót, és visszaereszkedtünk vele a völgybe. Innen visszamentünk a kiindulópontunkhoz, onnan pedig be a kis étterembe. A finom ebéd és egy kis ejtőzés után már szétszóródva mentünk tovább, ki merre akart.
Barátnőmmel kettesben indultunk felfedezni a völgy további részeit. Elsétáltunk egészen a másik végébe, hogy láthassuk magaslatról a részt amit már ebéd előtt bejártunk. Láttunk lovasszánt, szánhúzókutyákat, jó pénztért gondolom mehettünk volna mi is egy kört. Csináltunk pár képet, körbejártuk a buszhoz közeli kis hoteleket, panziókat, majd megkezdtük a gyülekezést a hazaútra...
Nagyon tömören összefoglalva ennyit szerettem volna írni. Itt található néhány kép amit csináltunk. Azt hiszem ez is elég, hogy akinek kedve, ideje, és egy kis pénze van felkerekedjen és megcsodálja a vidéket. Donovaly-ban egyébként nemcsak télen, de egész évben találhat magának programot az idelátogató. Nyáron bobpálya, kalandpark üzemel, de lehet ejtőernyőzni is, sőt akkor működik a felvonó is amivel felmehetünk a Nová Hola csúcsra.
Jövőre lehet megyünk még egyszer, akkor talán már síelni. Addig is folyamatban a következő kirándulás tervezése.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése