I. nap
Reggel korán buszra szálltunk, Pécset megcélozva. Itt volt ugyanis a szállásunk, innen mentünk tovább az adott napi programra. Odaérkezés után birtokba vettük a szállást, kicsit pihentünk, majd elmentünk bevásárolni az elkövetkező napokra, ugyanis az ünnep miatt nem nagyon voltak nyitva a boltok. A bevásárlás után ismét buszra szálltunk, ezúttal az úticél Abaliget volt. Itt kettő fő programelem volt tervezve, egy geoláda és a cseppkő-barlang. Mikor elsőre megláttuk a barlangot, zárva találtuk a bejáratot, de a pénztáros hölgy felvilágosított, hogy minden egész órakor lehet bemenni vezetéssel. Volt egy jó fél óránk a következő indulásig, úgyhogy nekiindultunk megkeresni a ládát. Azt hittük hamar meglesz, de elég sok potenciális célpontot találtunk. Sajnos így idő szűkében nem sikerült megtalálnunk, de egyel több indok, hogy visszatérjünk oda. A barlang viszont csodaszép volt, szebb mint amilyenre emlékeztem. Sajnos fényképet nem lehetett bent készíteni, de a bejáratot azért megörökítettem, és a barlang honlapján azért található pár fotó ízelítőül. A barlangban folyó kis patak vize egy tavat táplál, ami ottlétünkkor sajnos le volt engedve - gondolom tisztítás miatt, - de emlékeim szerint szép látványt nyújt. Akit érdekel a dolog, betérhet még a denevérmúzeumba is ahol a kis repülő állatok életével ismerkedhet meg a látogató. Ezt mi kihagytuk Zs. legnagyobb örömére.
Az első nap nagyjából ennyi említésre méltó dolog történt, képek természetesen lesznek, a megfelelő helyen.
II. nap
Ez a napunk pécsi városnézéssel és ládakereséssel telt. A tervezettnél sajnos jóval kevesebbet sikerült megtalálnunk. Egy elég szomorú helyen kezdtünk, konkrétan a temetőben, de különben is útba esett, és hát a láda az láda. Innen tovább az utunk a Zsolnai-negyed felé vezetett. Itt a környéken a három célpontból kettőnél jártunk sikerrel, az utolsónál elnéztük a jelszót, de majd ha legközelebb erre járunk pótoljuk a hiányosságot. Közben megcsodálhattuk a Tudásközpontot, a Kodály központot, a Balokány ligetet, illetve - idő hiányában - egy részét a Zsolnay negyednek. A szépen felújított városrészben egy kis csúf folt a Balokány liget, ami egykor szebb időket is megélhetett, most viszont elég elhanyagolt képet mutat. Ez valahogy nem fért bele a keretbe sajnos.
Innen bevetettük magunkat a belvárosba. Itt is a számtalan tervezett közül csak négy megtalálás sikerült, több helyen sokat időztünk ahol végül nem is jártunk sikerrel. Ennek ellenére talán a legtöbb tapasztalattal járó része volt a kis kirándulásunknak. Volt például egy olyan rejtés ami előtt majd negyed órát ücsörögtünk fagyizgatva, mielőtt nekiálltunk keresni. Majd fél óra elteltével már feladtuk a dolgot, amikor belebotlottunk körülbelül 5 méterre attól a helytől ahol előtte voltunk.
A belvárosi szakaszt a barbakán téren kezdtük. Itt szerettünk volna bejutni egy kertbe az ottani ládáért, de nem jártunk sikerrel. Helyette felmentünk a torony tetejére és gyönyörködtünk a kilátásban. Ezután folytattuk utunkat és eljutottunk a székesegyházig. Ott esküvő vagy valami más esemény lehetett, így nem is próbálkoztunk bemenni, helyette csak kívülről fotóztuk. Teljesítettük a kötelező kört - amivel kicsit meggyűlt a bajunk, részben a nagy forgalom, részben az ügyetlenségünk miatt,- aztán tovább is álltunk hiszen volt még vissza célpont bőven. Így jutottunk el a "Lakatfal"-ig is. Először felpattintottuk a saját lakatunkat, aztán nekiálltunk keresni a geolakatot. Szintén nem jártunk sikerrel, megint csak a forgalom, és a saját türelmetlenségünk miatt. A továbbiakban a Széchenyi téren folytattuk a tevékenységünket. A felújítás előtt nem igazán emlékszem, hogy nézett ki, de nagyon szép lett. Itt került sor a már említett fagyizásra és ládakeresésre. Már oda-vissza végigjártuk a teret és már indultunk tovább mikor észrevettük, így aztán lett egy kis sikerélmény. Na meg persze hol találkozzon az ember "falubeli" ismerőssel, mint 130 kilométerre az otthonától, úgyhogy egy kis beszélgetést is megejtettünk. A térről dél felé indultunk, először a terráriumhoz, ahol sikeres megtalálást regisztrálhattunk. Ott bent már jártunk, még külön-külön, úgyhogy időt nem töltöttünk, hanem tovább mentünk lefelé a Citrom utcába. Itt van egy kis szökőkút, név szerint a Tüke-kút. Ez a pont volt a pécsi ládázásunk utolsó pontja az adott napra. Itt is fellelhető a régi várfal egy kis megmaradt darabja. Fel is lehet kapaszkodni arra a helyre ahol régen a védők állhattak, és a láda is itt volt elrejtve.
Ezek után ha megtalálásokkal nem is, de élményekkel tele és jól elfáradva tértünk vissza a szállásunkra. Egy kiadós vacsora után nekiláttunk a következő nap tervét átbeszélni..
III. nap
Kirándulásunk utolsó napján Mohácsra látogattunk. Itt egy multiláda várt minket, az általam már jól ismert útvonalon. Van ugyanis mohácsi kötődésem felmenőim révén, így már többször jártam eme csodás kis városban. Azt hittem több ember fog majd sétálni az utcákon, de talán a hosszú hétvégére már mindenki elfáradt vagy, a lényeg az hogy nem nagyon kellett álcázni a tevékenységünket.
Rögtön, ahogy leszálltunk a buszról már ott is voltunk az első pont környékén, a Hősök parkjánál. Egy hatalmas emlékmű áll a téren, a világháborúk és az 1956-os események áldozatainak tiszteletére. Itt talán vicces kedvű fiatalok, vagy saját ügyetlenségünk révén csak a tartalék ládát sikerült megtalálni, azt is csak hosszabb keresgélés után. De a lényeg, hogy meglett és mehettünk tovább a többi pontot érintve, a Duna partjára. Első megállónk a Széchenyi téren található fogadalmi templom volt. Ott egy kis matematikai feladat várt ránk, amit sikerrel vettünk majd indulhattunk a Duna partra. Az első megállónk a kompkikötő, ahol láthattuk az éppen visszafele tartó hajót. Itt is begyűjtöttük a szükséges infót és továbbhaladtunk az utolsó pont felé. Pár száz métert haladtunk felfelé a folyó mellett a pontig, ahol a teljes jelszó birtokában nyugodtan megpihentünk, ettünk egy picit, aztán visszasétáltunk a buszpályaudvarra. Közben az idő kicsit megviccelt minket, nekiállt esni az eső, ami egy kicsit visszavetette a lendületünket. Annyira azonban nem, hogy még időben el ne érjük a buszunkat vissza Pécsre. Jobb is volt, hogy nem maradtunk tovább, ugyanis elég nagy eső kerekedett a korábbi kis záporból.
Pécsre való visszatérésünk után elköltöttünk egy jó kis ebédet egy éjjel-nappal nyitva tartó pizzériában, majd véget vetve a kirándulásnak felszálltunk a hazafelé tartó járatra.
A hazaút az élmények feldolgozásával telt, volt belőlük bőven. Itt mindet nem írtam le, soha nem lenne vége az írásnak. A képek majd egy kicsit hozzátesznek az élménybeszámolóhoz.
Következő pécsi kirándulásunkkor, a másik két égtáj felé fogunk mozogni, Villány és Szigetvár irányába. Illetve idő függvényében Pécsi utunkat is folytatjuk.
Az első nap nagyjából ennyi említésre méltó dolog történt, képek természetesen lesznek, a megfelelő helyen.
II. nap
Ez a napunk pécsi városnézéssel és ládakereséssel telt. A tervezettnél sajnos jóval kevesebbet sikerült megtalálnunk. Egy elég szomorú helyen kezdtünk, konkrétan a temetőben, de különben is útba esett, és hát a láda az láda. Innen tovább az utunk a Zsolnai-negyed felé vezetett. Itt a környéken a három célpontból kettőnél jártunk sikerrel, az utolsónál elnéztük a jelszót, de majd ha legközelebb erre járunk pótoljuk a hiányosságot. Közben megcsodálhattuk a Tudásközpontot, a Kodály központot, a Balokány ligetet, illetve - idő hiányában - egy részét a Zsolnay negyednek. A szépen felújított városrészben egy kis csúf folt a Balokány liget, ami egykor szebb időket is megélhetett, most viszont elég elhanyagolt képet mutat. Ez valahogy nem fért bele a keretbe sajnos.
Innen bevetettük magunkat a belvárosba. Itt is a számtalan tervezett közül csak négy megtalálás sikerült, több helyen sokat időztünk ahol végül nem is jártunk sikerrel. Ennek ellenére talán a legtöbb tapasztalattal járó része volt a kis kirándulásunknak. Volt például egy olyan rejtés ami előtt majd negyed órát ücsörögtünk fagyizgatva, mielőtt nekiálltunk keresni. Majd fél óra elteltével már feladtuk a dolgot, amikor belebotlottunk körülbelül 5 méterre attól a helytől ahol előtte voltunk.
A belvárosi szakaszt a barbakán téren kezdtük. Itt szerettünk volna bejutni egy kertbe az ottani ládáért, de nem jártunk sikerrel. Helyette felmentünk a torony tetejére és gyönyörködtünk a kilátásban. Ezután folytattuk utunkat és eljutottunk a székesegyházig. Ott esküvő vagy valami más esemény lehetett, így nem is próbálkoztunk bemenni, helyette csak kívülről fotóztuk. Teljesítettük a kötelező kört - amivel kicsit meggyűlt a bajunk, részben a nagy forgalom, részben az ügyetlenségünk miatt,- aztán tovább is álltunk hiszen volt még vissza célpont bőven. Így jutottunk el a "Lakatfal"-ig is. Először felpattintottuk a saját lakatunkat, aztán nekiálltunk keresni a geolakatot. Szintén nem jártunk sikerrel, megint csak a forgalom, és a saját türelmetlenségünk miatt. A továbbiakban a Széchenyi téren folytattuk a tevékenységünket. A felújítás előtt nem igazán emlékszem, hogy nézett ki, de nagyon szép lett. Itt került sor a már említett fagyizásra és ládakeresésre. Már oda-vissza végigjártuk a teret és már indultunk tovább mikor észrevettük, így aztán lett egy kis sikerélmény. Na meg persze hol találkozzon az ember "falubeli" ismerőssel, mint 130 kilométerre az otthonától, úgyhogy egy kis beszélgetést is megejtettünk. A térről dél felé indultunk, először a terráriumhoz, ahol sikeres megtalálást regisztrálhattunk. Ott bent már jártunk, még külön-külön, úgyhogy időt nem töltöttünk, hanem tovább mentünk lefelé a Citrom utcába. Itt van egy kis szökőkút, név szerint a Tüke-kút. Ez a pont volt a pécsi ládázásunk utolsó pontja az adott napra. Itt is fellelhető a régi várfal egy kis megmaradt darabja. Fel is lehet kapaszkodni arra a helyre ahol régen a védők állhattak, és a láda is itt volt elrejtve.
Ezek után ha megtalálásokkal nem is, de élményekkel tele és jól elfáradva tértünk vissza a szállásunkra. Egy kiadós vacsora után nekiláttunk a következő nap tervét átbeszélni..
III. nap
Kirándulásunk utolsó napján Mohácsra látogattunk. Itt egy multiláda várt minket, az általam már jól ismert útvonalon. Van ugyanis mohácsi kötődésem felmenőim révén, így már többször jártam eme csodás kis városban. Azt hittem több ember fog majd sétálni az utcákon, de talán a hosszú hétvégére már mindenki elfáradt vagy, a lényeg az hogy nem nagyon kellett álcázni a tevékenységünket.
Rögtön, ahogy leszálltunk a buszról már ott is voltunk az első pont környékén, a Hősök parkjánál. Egy hatalmas emlékmű áll a téren, a világháborúk és az 1956-os események áldozatainak tiszteletére. Itt talán vicces kedvű fiatalok, vagy saját ügyetlenségünk révén csak a tartalék ládát sikerült megtalálni, azt is csak hosszabb keresgélés után. De a lényeg, hogy meglett és mehettünk tovább a többi pontot érintve, a Duna partjára. Első megállónk a Széchenyi téren található fogadalmi templom volt. Ott egy kis matematikai feladat várt ránk, amit sikerrel vettünk majd indulhattunk a Duna partra. Az első megállónk a kompkikötő, ahol láthattuk az éppen visszafele tartó hajót. Itt is begyűjtöttük a szükséges infót és továbbhaladtunk az utolsó pont felé. Pár száz métert haladtunk felfelé a folyó mellett a pontig, ahol a teljes jelszó birtokában nyugodtan megpihentünk, ettünk egy picit, aztán visszasétáltunk a buszpályaudvarra. Közben az idő kicsit megviccelt minket, nekiállt esni az eső, ami egy kicsit visszavetette a lendületünket. Annyira azonban nem, hogy még időben el ne érjük a buszunkat vissza Pécsre. Jobb is volt, hogy nem maradtunk tovább, ugyanis elég nagy eső kerekedett a korábbi kis záporból.
Pécsre való visszatérésünk után elköltöttünk egy jó kis ebédet egy éjjel-nappal nyitva tartó pizzériában, majd véget vetve a kirándulásnak felszálltunk a hazafelé tartó járatra.
A hazaút az élmények feldolgozásával telt, volt belőlük bőven. Itt mindet nem írtam le, soha nem lenne vége az írásnak. A képek majd egy kicsit hozzátesznek az élménybeszámolóhoz.
Következő pécsi kirándulásunkkor, a másik két égtáj felé fogunk mozogni, Villány és Szigetvár irányába. Illetve idő függvényében Pécsi utunkat is folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése