Most, hogy kijött a jó idő, sűrűn fogok a fővárosban járni, ezért gondoltam összefűzöm a történeteket. Tulajdonképpen ez a sorozat második része, az első ez lenne, de akkor még nem gondoltam ilyesmire.
A mostani alkalommal egy koncertet hallgattunk meg, illetve sétálgattunk a belvárosban ládák után kutatva.
Az egész úgy kezdődött, hogy értesültem egy koncertről, ez meg hozta magával az egész eseménysort. Zs. is egyből rákapott a dologra, tehát nem volt kérdés, hogy megyünk-e.
A koncertet a Budafoki Dohnányi Zenekar adta a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadáson magyar és külföldi filmzenék hangzottak el, többek közt a Volt egyszer egy vadnyugat, A Tenkes kapitánya, a Vissza a jövőbe, a Honfoglalás, és még hosszan folytathatnám a sort. A számos remek filmzene mellett azonban eltörpül számomra a finálé. Aki ismeri a Tom és Jerry című rajzfilmsorozatot, biztosan emlékszik arra a részre amikor Tom Liszt Ferenc 2. magyar rapszódiáját próbálja eljátszani de Jerry mindenáron meg akarja hiúsítani ezt, majd a végén ő aratja le a babérokat. A zenekar egy vendég zongoristával játszotta el, úgy hogy a háttérben kivetítőn ment az adott rész képanyaga. Méltó volt a koncert befejezéséhez, és még a Star Wars főcímzene hiányát is pótolta. Nem tudom leírni mennyire tetszett, ha lesz fent róla videó, akkor megosztom itt.
A koncert után lerobogtunk a Tompa utcába. Ott beültünk egy gyrosra a számomra abszolút kedvenc kis vendéglátóegységbe. Nem voltam sok helyen, de nagyon finom ahogy megcsinálják, és rendesen meg is pakolják a tálat. Kaja közben, után elkezdtük tervezni az útvonalunkat éjszakára. Arra ugyanis, hogy hazajussunk már nem volt lehetőség, úgyhogy a ládakeresést egybekötöttük egy kis éjszakai városnézéssel.
Sok értékelhető képet nem tudtunk csinálni, - úgyhogy a galéria nem lesz látványos, - de amúgy is a saját szemével kell látnia mindenkinek. Csodás látvány az éjszakai főváros..
Első láda a sorban amit megtaláltunk a Pál utcai fiúk című regénynek állít emléket. A valaha volt grund helyén, a Pál utca és a Mária utca sarkán álló háznál volt az első pont, innen továbbhaladva két másik pontot érintve értünk el a Grund nevű szórakozóhelyre. Az ott levő játszótér a regénybeli grund mintájára épült, gyerekeknek tökéletes szórakozás. Ott található a tényleges láda nagyon gazdag tartalommal, a többi pont csak virtuális. Ez a rejtés egyébként eddigi rövid kesser pályafutásom kedvence, a témája és a rendkívül igényes kivitelezés miatt is. Az egyik pontnál csináltunk egy érdekes képet, a galériában majd megtekinthető, rá fog ismerni mindenki szerintem. A sikeres találat után villamosra szálltunk, visszamentünk a Margit-szigetig, majd a Duna mentén indultunk dél felé, a Vigadóig.
Ezen a szakaszon elsőként az Olimpiai parkot érintettük. Hosszas keresgélés után lett csak meg a láda, már a feladás szélén álltunk, aztán Zs. szavára hallgatva találtuk meg. Következő láda a Parlamentnél volt, itt óvatosan kellett keresgélni az egyenruhások miatt, nehogy rossz embernek nézzenek. Sőt fényképezni nem is mertünk, mert tuti, hogy becsuknak minket. Gyors naplózás után tovább is álltunk. A következő pont az Erzsébet-térre vitt minket. Itt egy a pécsihez hasonló "lakatfal" volt a célpont, azonban az ottanival ellentétben itt sikerrel jártunk. A hajnali időpont (03:26) ellenére tele volt a tér fiatalokkal, magyar fiatalokkal. Ezt azért hangsúlyozom mert előtte szinte csak külföldiek - angolok, oroszok - hangját hallottuk. Ez lehet csak nekem, vidéki embernek tűnik furcsának, de lehet, hogy ez megszokott dolog.
Következő állomásunk a Tengerészeti emlékmű volt a Duna partján. Ezt az emlékművet az életüket vesztett magyar tengerészek emlékére állították. Egy hatalmas vasmacskát kell keresni a Vigadótól kb száz méterre északra. Éjszakánk utolsó pontja az előbb említett Vigadónál volt. Nem volt egyszerű a dolog ugyanis páran üldögéltek a környéken, illetve a rejtekhely eléggé "ragaszkodott" a ládikához. Izzadságos munkával végül meglett, és tudtunk naplózni. Lehet csak nekem tűnt úgy, hogy minket figyelnek, de azért ránéztem a láda adatlapjára és láttam friss logokat. Tehát ha láttak is, nem érdekelte őket a tevékenységünk - ez azért megnyugtató.
Az éjszakába ennyi fért bele számunkra, ha ügyesebbek vagyunk lehet több összejön, de van még rengeteg időnk megtalálni a kimaradtakat. Tanulságos élményekkel teli nap után hazafelé vettük az irányt. Ekkor már majdnem 24 órája voltam fent és Zs. sem állt sokkal jobban, úgyhogy nem volt már sok erőnk és kedvünk sem. A járatunk fél 5kor indult, picit szunyókáltam rajta, nem bírtam tovább.
Otthon Zs.-éknál aludtunk egy picit, majd egy reggeli után belevetettük magunkat a szórólap kihordásba. Ez eltartott vagy 2 órát, amit egy kis pihenés és egy ebéd követett. Ezek után mivel még lendületben voltunk, biciklire pattantunk és elindultunk felkeresni az egyik szigetszentmiklósi ládát, hogy ne teljen el a délután sem keresgélés nélkül. Ez a rejtés egy tanösvényen keresztül vezetett. Bicajjal kicsit nehézkes volt a sok lépcsős fahíd miatt, de végül sikerrel vettük az akadályt.
Tömören ennyit szerettem volna. Mint említettem, sokszor fog még említődni itt a blogon a főváros és környéke, elég sok látnivaló és láda vár még felfedezésre.
Galéria a szokásos helyen, itt található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése