2012. augusztus 28., kedd
Városlőd - Nagyvázsony
Túránk harmadik napján egy kis trükkhöz folyamodtunk. A napi szakaszt az eddigi haladási irányunkhoz képest ellenkező irányban teljesítettük, hogy ne kelljen olyan sokszor bázist váltani..
Eredeti terveinkkel ellentétben nem busszal, hanem vonattal közelítettük meg a starthelyet Városlődön. Ezzel úgy másfél kilométert és némi időt spóroltunk, azonban 9 óra előtt aznap sem indultunk el. A vonatról való leszállás után rögtön mentünk a forgalmi irodába pecsételni, és el is indultunk vissza Nagyvázsonyba. Az első szakasz picit több mint 8 kilométer volt, mégsem tűnt annyinak. Szinte végig erdőben, kitaposott úton haladtunk, és nagyon jól tudtunk haladni. Egészen addig amíg elértük az Úrkút melletti fiatal erdőtelepítést. Ez ugyanis el volt kerítve a vadak miatt, úgyhogy kerítést kellett másznunk a telepített, de nem éppen jó állapotú létrán. Pár száz métert haladtunk mire elértük a kerítés másik oldalát, ahol legnagyobb meglepetésünkre nyitott kaput találtunk. A kérdés csak az, hogy így mi értelme a kerítésnek?
A faluba beérve rögtön találkoztunk egy kedves helybélivel, Erzsi nénivel. Megérdemli, hogy név szerint említsen, ugyanis mindent megmutatott nekünk, amit kértünk, és egy hatalmas szatyor útravalót is kaptunk tőle. Ezeken felül van közös ismeretségünk is: általános iskolás osztályfőnökünknek Mimivel Ő volt az egyik tanára. Így mindjárt akadt közös téma is. Az első hely, ahova elkalauzolt minket az a Csárda-hegyi Őskarszt volt. A Wikipedia idevágó részében elolvasható, hogyan is alakult ki ez a csodálatos képződmény. Mi rögtönzött idegenvezetőnk segítségével tettünk egy kis sétát és tudtuk meg a kialakulás körülményeit, saját élményekkel megtűzdelve. Ezután továbbálltunk a második célpontunk, a Kéktúra Vendéglő felé. Ott ettünk egy nagyon finom melegszendvicset ebéd gyanánt, majd megjelent Erzsi néni, a már említett kis útravalójával. Gyorsan pecsételtünk még egyet, aztán indultunk is tovább a Kab-hegy felé.
Indulás után nemsokkal már látni is lehetett a célt, a kb. 200 méter magas TV-adótornyot. Az oda vezető úton sok problémánk akadt. Ismételten belefutottunk vadkerítésbe, ami még az előzőnél is rosszabb állapotban volt. Akadt olyan rész útközben, ahol hiányosak voltak a jelzések. Amikor azonban elértük a hegy környéki sakktábla-szerű erdőrészt már tudtuk, hogy jó helyen vagyunk. Innen néhány száz méterre elértük a csúcsra felvezető szervizutat, amelyen tovább haladva elértük a pecsételőhelyet a volt erdészháznál. Leültünk egy picit megpihenni, és közben megjelent egy elcsavargott eb. Kapott tőlünk egy fürt szőlőt, amit rögtön el is kezdett falatozni. Mi közben továbbindultunk a csúcs felé, hátrapillantva pedig láttuk a kutyánkat jönni, a maradék szőlővel a szájában. Egy darabig követett minket aztán letért egy másik útra. A csúcson két adótorony és egy talapzat várt minket. Ezen a talapzaton valaha egy kilátó állt, de szerencsére enélkül is pazar látvány tárult a szemünk elé. Még a Balatonig is el lehetett látni, ami tisztább időben még szebb képet mutathat.
A kis kitérő után elindultunk lefelé Nagyvázsony irányába. Eleinte az egymásra merőleges nyiladékokban haladtunk, de később ezen az úton is akadt jelzés nélküli rész, de ez már nem hátráltatott bennünket. Később, mikor kiértünk az erdőből füves területre, a hátunk mögött már csak messzire látszott a hegy. Felérve egy kisebb dombtetőre, pedig már láttuk az egyre közelebbinek tűnő nagyvázsonyi vár tornyát. Nemsokkal ezután már ki is értünk a műútra ahonnan már csak néhány lépés volt a település határa. A szállásra visszatérve elrendeztük a tulajdonossal az anyagi dolgokat, majd lefolytattuk, már rutinosnak mondható tevékenységünket. Az esti ital mellett eldöntöttük, hogy a csapat fáradtsága miatt - az amúgy tervezett - zirci városnézést előrehozzuk. Az este még elpakoltuk a felesleges cuccaink nagy részét, hogy ne reggel kelljen majd nyugovóra tértünk..
A harmadik napon készült képek itt találhatóak. A negyedik nap beszámolója itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése