Szentbékkálla - Nagyvázsony
A napot a tervezett buszunk lekésésével indítottuk. A jó dolog az, hogy így volt időnk reggelizni Tapolcán az átszállásra várva. A rossz pedig, hogy vesztettünk 2 órát. Ez főleg a meleg miatt okozott problémát, napi tervünket nem befolyásolta..
Onnan folytattuk utunkat ahol előző nap abbahagytuk. Első nagyobb állomásunk a Szentbékkálla fölé magasodó Fekete-hegyen lévő Eötvös Károly-kilátó volt. Fentről csodás a kilátás az egész Káli-medencére, a Balaton felvidék tanúhegyeire, előző napunk helyszíneire, de még a Balaton déli partja is megmutatja magát. Személy szerint a kedvenc kilátómmá avanzsált ez a létesítmény, ebből lehetett látni a legtöbbet a pár napos túránk alatt megjárt kilátókból.
Néhány kilométer erdei út után elértünk aznapi első bélyegzőhelyünkre, Balatonhenyére. A faluban a pecsétnek otthont adó kocsma - a környékbeli szokásoknak megfelelően - szintén zárva volt. Azonban itt a helyiek által ki volt készítve az egyik ablak sarkába. Odaérkezésünkkor egy túratársunk pihent már az épület árnyékában. Rövid beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Budapestről indult majdnem két héttel korábban, és Badacsonytördemicig tervezte a túráját. Az eddig megtett szakaszokról való információcsere után tovább is állt, mi pedig nyomtunk egy-egy pecsétet a füzeteinkbe, majd folytattuk a túránkat a kék jelzéseket követve.
A faluból kiérve egy nem túl meredek, de annál hosszabb emelkedővel találtuk szembe magunkat. Eleinte köves, bokros mezők közt haladtunk, később sűrűsödni kezdtek az erdőfoltok, majd teljesen erdős területre értünk. Körülbelül 6 km után - jó minőségű, kis szintemelkedésekkel tarkított utakon - értünk el a Balaton-felvidéki erdei iskolához (régi neve Csicsói erdészház). A pontos leírás ellenére nehezen találtuk meg a bélyegzőnek otthont adó fém dobozkát. Letudtuk a pecsételést, ettünk egy kicsit, feltöltöttük a kulacsainkat, aztán folytattunk a túrát. Egy rövid ideig még erdőben haladtunk, majd egy szakasz erejéig rátértünk a műútra, amiről szerencsére hamar újra visszatértünk az erdei útra.
Ezen szakaszon egy völgyben - enyhén ereszkedve - haladtunk. Az útvonalat innentől fogva különböző romok uralták látványosságok tekintetében. Elsőként az elég lepusztult állapotban lévő Tálodi kolostorromhoz, az egykori pálos kolostorhoz értünk. Egyetlen fala maradt épen a török harcok következményeként. Míg a többiek pihentek, fotóztak, addig Zsuval becserkésztük a rom környéki geoládát, ezzel kettőre növelve a túránk közbeni találatokat. A sikeres találat után elindultunk a következő állomásunk felé.
Az eddigi lefelé ereszkedést ismét emelkedő követte, aminek a tetején ott várt minket a Szent Mihály kolostor. Pontosabban ennek is csak a romjait találtuk ott, de sokkal jobb állapotban mint az előzőt. Ez szintén pálos kolostor volt, de a török közeledtével az itteni várőrség felrobbantotta, nehogy elfoglalhassák.
Tovább haladva - magunk mögött hagyva a kolostort - néhány száz méter után megláttuk az első házakat Nagyvázsonyban. Ahogy egyre közeledtünk már a vár lakótornya is előtűnt a házak között. Mire azonban a bejáratához értünk már zárva volt, ezért csak pecsételni tudtunk a kihelyezett fém bélyegzővel. Akkor azonban megelégedtünk azzal, mert már eléggé fáradtak voltunk, és ez napi túránk végét jelentette. Kis fotózás után elindultunk vissza a szállásra. Előtte betértünk a közeli kocsmába egy italra, ezzel lezárva a napot. A szálláson aztán egy kiadós vacsora, és tusolás után rögtön lepihentünk..
A nap folyamán készült képekből egy válogatás itt található. A következő nap beszámolója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése