OKT I., Keszthely - Badacsonytördemic

Az előző bejegyzésben beharangozásra került egy nagy esemény. Most eljött az idő, hogy ténylegesen szó essen róla.
Tavaly ősszel jött a gondolat egy élménybeszámoló hatására, hogy el kellene indulni a túrán, a megvalósítás azonban ez év nyarára maradt. Július utolsó hétvégéjére esett a választás, és a kiírás szerinti 4-5. szakasz teljesítését tűztük ki célul. Keszthelyről első nap Tapolcára, onnan másnap Badacsonytördemicre kellett eljutnunk, összesen 45 km-t megtéve. Az, hogy sikerült-e, és hogy mi történt velünk e két nap alatt a tovább mögött olvasható.

I. nap
júl. 28, szombat

Reggel korán indultunk Keszthelyre, elég sok kilométer várt ránk Tapolcáig, nagyjából a kétharmada a hétvégi távnak. A pecsételés után - merthogy ilyen módon kell igazolni a túra teljesítését - elindultunk első célpontunkhoz, a Festetics-kilátóhoz. Ehhez nagyjából 5 km-t kellett megtennünk a vasútállomástól. Föntről csodálatos a kilátás Keszthelyre, illetve az egész környező vidékre. Kis nézelődés és pihenés után Vállus felé vettük az irányt. A falu templomának szomszédságában található a következő pecsételőhely. Ha már úgyis meg kellett állnunk meg is pihentünk és elfogyasztottuk az ebédünket. Délután egy óra tájban jártunk, tehát már ránk is fért a pár szendvics. Egy kedves észrevétel Vállussal kapcsolatban, hogy amíg áthaladtunk rajta az összes ember üdvözölt bennünket. Ez számomra teljesen szokatlan, ugyanakkor jó érzés volt.
A következő állomásra, Lesenceistvándra talán a szakasz legnehezebb része vezetett. Előbb 200 méteres szintkülönbséget kellett megtennünk felfelé, majd miután felértünk a csúcsra, egy meredek részen ereszkedhettünk le a falu felé. A faluba való beérkezés előtt megálltunk egyet a Máté-kútnál vizet vételezni. Az ottani pecsételőhely a központban levő egyik kocsmában volt. Itt szintén egy kellemes élményben lehetett részünk, találkoztunk más kéktúrázókkal. Ők már 4 éve úton vannak, és 850 km-en vannak már túl. Beszélgetésünket az idő múlása szakította félbe, ugyanis az egy órásra tervezett pihenőnket, jócskán túllépve, több mint 2 óra múltán folytattuk utunkat. Innen már sík terepen, viszont főútvonal mellett haladtunk, ami a sok jármű miatt nem volt a kedvenc szakasz. Útközben próbáltuk feldolgozni a kollégák által ránk zúdított hatalmas élmény- és adatmennyiséget.
Már jócskán lemenőfélben volt a nap mire beértünk Tapolcára. Nagy örömünkre szolgált mikor megpillantottuk a kollégiumot, ahol volt foglalva szállásunk. Bár sikerült a napi tervet teljesíteni, de megfogadtuk, hogy még egyszer ennyit nem megyünk. Nem megtehetetlen táv, de ha van még több dolog útközben, nincs rá idő, hogy megtekintsük. A Kéktúra pedig nem arról szól, hogy rohanjunk végig az országon...


II. nap
júl. 29, vasárnap

Másnap a kiadósnak nem mondható alvás után, de el kellett indulni. Egy tartalmas reggeli elfogyasztása után - egy kis vároznézés gyanánt megcsodáltuk a Malom-tavat és könyékét. Tervben volt a Tavasbarlang is, de úgy döntöttünk inkább, hogy a túrára koncentrálunk, közben is van elég látnivaló, és Tapolcára is bármikor el tudunk menni. Első pontunk a vasútállomás volt, ott kaptunk 2 pecsétet, az előző szakasz lezárásaként és az előttünk álló szakasz megkezdéseként. Innen a városból dél felé kivezető főútra tértünk rá, ami elvezetett bennünket majdnem egészen a Szent György-hegyig. Egy darabig örömmel töltött el az egyre közelebbinek és nagyobbnak tűnő magaslat, látszott, hogy haladunk. De mikor eszünkbe jutott, hogy majd fel kell mennünk a csúcsára, megváltoztak az érzéseink vele szemben. Félúton a csúcs felé azonban a látvány mindenért kárpótolt, s mikor elértük a Bazaltorgonáknak nevezett képződményt, elfelejtettük az összes eddigi fáradalmat. Nem kellett már sokat mennünk a nap második bélyegzőpontjáig. Ott pecsételtünk, pihentünk egy nagyobbat és továbbálltunk. Egy rövid rész volt már csak vissza amin felfelé vitt az út, utána már lefelé erezkedtünk a hegyről. Ez jókora megkönnyebbülés volt és talán itt estünk át a hétvége holtpontján is. A legnagyobb lökést - legalábbis számomra - az jelentette, mikor megpillantottuk az Oroszlánfejű-kutat, és frissíthettünk a vízkészletünkön...
További utunkon sík terepen - igaz forgalmas aszfaltúton - haladtunk, ez pihenésnek nagyon jó volt. Főleg, hogy volt még vissza egy csúcs, a szigligeti várhegy. Útközben már tervezgettük a hazautunkat, hogy mikor érünk a célba, mikor mennek vonatok. Mire felértünk a vár tövébe már megvolt a konkrét terv, tehát úgy mehettünk tovább, hogy tudtuk mennyi időnk van hátra. A várpénztárat az eredeti helyéről - a  pecsételőhellyel együtt - felköltöztették jó 100 méterrel attól a helytől, mint ami a leírásomban szerepelt. Ennek folyományaként egyedül, a csomagjaink nélkül mentem fel egy gyors bélyegzésért.
Ezután már csak néhány kilométer volt vissza Badacsonytördemicig. A várhegy lábánál még megálltunk picit az Avasi templomromnál, egy Árpád-kori építménynél. Amennyire közel jártunk a végéhez, annyira távolinak tűnt, az előző napról áthozott fáradtság miatt. Az utolsó pár száz méter szinte már szenvedés volt, azonban mikor megláttuk a falu tábláját nagyon megörültünk. Az órámra pillantottam és megláttam, hogy van még néhány percünk a tervezettnél előbbi vonatig, így futásnak eredtünk. A pénztárban a hölgy felvilágosított, hogy a vonat késik, tehát nyugodtan intézhettük a jegyvásárlást és a bélyegzést is. Legnagyobb örömömre saját kezűleg inzézhettem a dolgot az állomás forgalmi irodájában. A hazautunk innentől fogva zökkenőmentes volt.
Mint az mostanra már kiderült, sikerült teljesíteni a teljes tervet. Erre nagyon büszkék is vagyunk, bár az elkövetkezendőkben nem fogunk ekkora távot tervezni egy napra. Annyi sok a látnivaló, hogy nem fér bele, és nagyon hamar ki lehet fáradni.

A lényeg röviden, hogy hosszas tervezgetés után végre elkezdtük a Túrát, és meg sem állunk, míg végig nem jártuk mind az 1100 km-t. Rengeteg tapsztalatot szereztünk saját magunk és társaink által, és talán mégtöbb élményt, amit soha nem felejtünk. Néhány kép az érintett látnivalókról itt található.

A folytatás várhatóan augusztus végén jön, akkor nagyobb távot szeretnénk teljesíteni többedmagunkkal. Természetesen arról is fogok írni, addig is pihenés és tervezgetés..