Szajki-tavak - Sümeg
Utolsó napon már terv szerint keltünk 5 órakor, bár az előző esti hangos társaság miatt nem tudtunk időben elaludni. A következő hidegzuhany akkor ért minket, mikor a hűtőhöz lépve, az előző este bepakolt három üveg víz helyett csak kettőt találtunk. Nagy szükségünk lett volna rá, mert az előttünk álló szakaszon nagyon kevés ember alkotta dolog várt ránk, és ezek közül egyik sem bolt vagy vízcsap. Csapról töltöttünk egy palackba vizet, majd a sátor és egyéb dolgaink összepakolása után útnak indultunk.
Néhány kilométert haladtunk a korai lendületünkben, majd megálltunk reggelizni. Mindketten meleg kajára vágytunk, úgyhogy vizet forraltam a gázfőzőn és elfogyasztottunk egy-egy forró levest. Kicsit hosszúra nyúlt ez miatt a megállásunk, mert még ki is kellett hűlnie a főzőnek, mielőtt elpakoltam a táskámba.
Idővel aztán elindultunk, nehogy nagyon kicsússzunk az időből. Kilométereken át kanyarogtunk erdős területen, közben szerencsére csak egy kanyart néztünk el - egyszerűen nem láttunk jelzést, - de egy sarokkal később visszatértünk a jelzett útra. Napi eltévedésünket ezzel le is tudtuk. A kis elkeveredésünk után tartottunk egy kis pihenőt, tízóraizás céljából. Mikor épp indulni készültünk, a hosszú nyiladék végén mozgásra lettünk figyelmesek. Úgy döntöttük megvárjuk őket, tehát még földön hagytuk táskáinkat. Közelebb érve már láttuk, hogy egy négyfős csapattal van dolgunk. Rövid időn belül hozzánk is értek és pár perc erejéig beszélgettünk kicsit. Megosztottuk egymással tapasztalatainkat a már bejárt szakaszokról, és korábbi Kéktúrával kapcsolatos élményeket. A jóízű beszélgetés végére azt is megtudtuk, hogy nekik ez az utolsó szakasz, amit még nem teljesítettek. Mikor már minden szükséges információt átadtunk egymásnak, mindenki folytatta a maga túráját. Hosszú, szinte teljesen egyenes szakasz állt előttünk, szerencsére végig erdőben vezetett, mert a nap sugarai már igencsak jó erőben voltak. Az egyenes végén aszfaltútra értünk, ahol az irányt jelző felfestés mellett a pecsételőhely távolsága is fel volt tüntetve.
Az aszfalton haladva, előbb áttértünk Zala megyébe, majd rövidesen elértük a leágazást, ahol a Kéktúra visszatér a földesútra. 100 méteren belül pedig már a pecsételőhelyen - az Ötvös nevű település határában található erdőben - is voltunk. Két bélyegzőt találtunk a dobozban - egy régi fémet, amivel pocsék lenyomatot sikerült produkálnom, és egy új gumisat, aminek a gumi része a doboz alján volt, külön a nyelétől. Sikerült rá visszahelyeznem - bár valószínűleg csak ideiglenesen, - és így szépen tudtunk pecsételni. Ennél a pontnál értük el napi túránk feléz, tehát hosszabb időt töltöttünk a helyszínen. Közben falatoztunk egy kicsit és átnéztük a térképet, hogy tudjuk, mire kell még számítanunk a nap további részében.
Az elindulást követően rövid időn belül ismét egy aszfaltos szakaszra értünk, ahonnan már láthattuk célunkat: Sümeg várát. Pár fotó erejéig felfüggesztettük a haladást, majd megkezdtük a menetelést az útszélen. Ettől a ponttól fogva, majdnem egészen Sümegig minimális árnyékot adó tereptárgy található, szenvedtünk is miatta sokat. Vizünk már fogyóban volt és fedetlen karunkon is kezdtük érezni a nap hatását. Nagyjából hét kilométert haladhattunk ilyen körülmények között, mire beértünk Kisvásárhelyre, de sokkal többnek tűnt, ráadásul szinte nyíl egyenes szakaszokból állt, amit amúgy sem szeretünk.
Kisvásárhely ez az utolsó település, melyet Sümeg előtt érintettünk. Eredeti terveinkben úgy szerepelt, hogy csak eddig jövünk el, és másnap egy kis séta gyanánt letudjuk a maradék 6 kilométert. Mivel azonban még időben odaértünk, letettünk a felesleges oda-vissza utazgatásról. Lepakoltunk a buszmegállóban, majd elsétáltam a haranglábhoz pecsételés céljából. Olvastam az interneten figyelmeztetést, miszerint darázsfészek található a dobozkában. Ott is voltak a helyükön, de sikerült a bélyegzőt kiszednem anélkül, hogy megzavarjam őket. Miközben végeztem a dolgomat, a harangláb közvetlen közelében lakó hölgytől kaptam egy felajánlást a vízkészleteink feltöltésére. Rögtön vissza is szaladtam egy üres palackért, amit friss hideg csapvízzel meg is töltöttem. Néhány szót váltottunk, majd visszatértem Zsuhoz, aki közben szintén talált magának egy beszélgetőtársat. Egy ideig elbeszélgettünk vele, majd kerti munkája miatt magunkra hagyott. Felnyitottam a 60 éves az Országos Kéktúra igazolófüzetünket, melybe itt nyomtam az utolsó bélyegzést, hiszen már bőven megvolt a szükséges kilométerünk. Ahogy nézegettük szinte már a kezünkben tudtuk a teljesítésért járó jelvényt. Később nagy nehezen rászántuk magunkat az indulásra, majd miután elhagytuk a települést, felhívtam napi szállásadónkat, időpont egyeztetés végett.
A sümegi vasútállomásra - a pecsételésért - csak én mentem be, táska nélkül, aztán igyekeztünk is a szállásra. Egy szép kis apartmant sikerült kifognunk, amit a tulajdonos pár perc alatt megmutatott, majd el is hagyta a lakást, hogy nyugodtan pihenhessünk. Pihenés előtt még kimentünk bevásárolni a vacsoránkhoz, és a másnapi reggelihez. Finom vacsora előtt kicsit kiélveztük a civilizáció adta lehetőségeket - sampon, hajszárító, stb., - majd filmet néztünk.
Közben felelevenítettük a korábbi napokban történt eseményeket, melyek alatt számtalan új élménnyel gazdagodtunk, és sok új embert ismertünk meg. Ugyanakkor újabb szakasszal bővült a nyilvántartásunk és az igazolófüzeteink is új lenyomatokkal gazdagodtak. E pár napban megtett kilométerekkel, már 7-re növeltük a teljesített szakaszok számát, és az így teljesített kb. 270 kilométerrel a Kéktúra negyed részén túljutottunk. Programunk azonban itt nem ért véget, másnap délelőtt még a városban maradtunk, hogy végre megtekintsük a várat.
A nap folyamán készült fotók itt tekinthetőek meg.
Az előző napi beszámolók itt és itt olvashatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése