Sárvár - Káld
Nyári egy hetes szabadságom pár napját ismét a túrázásnak szenteltem. Zsuval karöltve - a hét eleji bemelegítés után - egy nagyobb lélegzetvételű programra szántuk rá magunkat. E túrának két célja is volt. Egyrészt újabb szakaszt - 2. Sárvár - Sümeg - teljesíteni a Kéktúrából, másrészt a Lokomotív TE által kiírt 60 éves az Országos Kéktúra mozgalom teljesítéséért járó jelvény megszerzése. Hosszasan szerveztük, tervezgettük az utat, hogy ne érjen minket meglepetés semmi téren és még a vadonatúj kiadású Kéktúra turistakalauzt is sikerült beszereznem az utolsó pillanatban.
Szokás szerint korán keltünk, hogy a lehető legkorábban el tudjuk kezdeni a menetelést. 5 órakor szálltunk buszra, majd egy zalaegerszegi átszállást követően kicsivel fél 10 előtt érkeztünk Sárvár vasútállomáshoz. Egy rövid csomagigazítás és pecsételés után hozzá is láttunk napi kilométereink ledolgozásának. A településen belül - és úgy általában az egész szakaszon - eléggé hiányosnak is találtuk a jelzéseket, de a turistakalauz nagy segítségünkre volt. A Csónakázó-tó és a környéke annyira tetszett, hogy rögtön az első méterek után leültünk egy padra reggelizni, és élvezni a hely hangulatát. Csak nehezen tudtuk rávenni magunkat az indulásra, a számos előttünk álló látnivaló és a több mint 20 kilométernyi gyaloglás a célunkig voltak az ösztönzők. Átsétáltunk a parkon, majd kiérve a főútra, kelet felé haladva magunk mögött hagytuk Sárvárt.
A 84-es számú főúton élmény volt átkelni, 5 percet biztos álltunk a tűző napon mire kitisztult a terep. Miután átértünk, nemsokára betértünk erdős területre, mely igazi felüdülés volt az aszfaltos rész után. Ezen a szakaszon láttuk az első őzünket. Mikor észrevett minket rögtön futásnak eredt, majd megállt figyelni. Rögtön nyúltam a fényképezőgépemhez, de mire elővettem, beszaladt a fák közé. Pár kilométert kanyarogva a fák között elértünk Sitke határába, ahol letérve a fő jelzésről meglátogattuk a Kálváriakápolnát. A fölé magasodó domb tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Ság-hegyre is. A kápolna előtti pihenőpadoknál lepakoltunk egy kicsit, és megebédeltünk, majd készítettünk pár fotót.
A kápolnától a K+ jelzésen haladtunk pár száz métert, majd egy bánya halmainál visszacsatlakoztunk a Kéktúra útvonalára. Rövidesen Gércére jutottunk, ahol rögtön betértünk a Kismackó Élelmiszer és Italboltba. A kocsmában kérés nélkül megkaptuk a pecsétet és a pultos hölggyel egy kellemeset beszélgettünk is. Kicsit meglepő volt számunkra ez a hozzáállás, ugyanis nem nagyon tapasztaltunk még ilyesmit - igaz nincs is olyan sok kilométer a hátunk mögött. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a faluból a temetők felé haladva szép kilátás nyílik a Ság-hegyre, amit arrafelé haladva meg is tekintettük. Még mielőtt azonban elindultunk, betértünk még a boltba is, feltölteni a vízkészletünket.
Innen továbbindulva csak a már említett látnivalóért álltunk meg a következő pecsételő pontig. Rövid idő múlva oda is értünk a Rózsáskerti erdészházhoz. A papírmunka közben rengeteg erdészeti gépjármű haladt el mellettünk. A papírmunka után tovább indultunk és Farkas-erdő látványosságait - Scherg házaspár sírja, Banya fák, Böröndy Lajos kopjafa - érintve a Hidegkúti vadászházhoz értünk, ahol az erdészeti autók és sofőrjeik, utasaik is lehettek valamiféle konferencián.
A célállomásunkig levő maradék szakaszon már azt hittük nem várnak ránk kalandok, azonban korántsem volt így. A nagy beszélgetésben sikeresen kihagytunk egy letérőt, így egyszer csak a K+ jelzésen találtuk magunkat. A térképünk szerint nem jelentett kitérőt, így nyugodtan lépdeltünk tovább. Az eltévedésnek azonban itt még nem volt vége. Egy - a korábbi jelzések minősége alapján - egyértelműnek tűnő, halvány jelzésen letértünk jobbra, és útközben több jelzéssel is találkoztunk. Mikor újra rápillantottam a térképre akkor kezdett gyanússá válni a dolog, hogy rossz helyen járunk: az út minősége és az irány sem stimmelt. Rögtön vettünk egy hátraarcot, majd nemsokára ismét a jó úton voltunk. Alig három kilométer megtétele után el is értünk napi végcélunkhoz, a Káld előtt található gáz nyomásfokozó állomáshoz. Egy túratárs, Hörpölin honlapján olvastam a helyről, és úgy gondoltam, ha neki már többször bevált a hely, akkor mi is megpróbálkozunk ott a vadkempingezéssel.
Odaérkezésünk után gyorsan felmértük a terepet, majd miután megtaláltuk a megfelelő helyet, gyorsan felállítottuk a sátrunkat. Hamar berendezkedtünk, és hozzáláttunk a vacsoránk megmelegítéséhez és elfogyasztásához. Vacsora után még javában világos volt, egy kicsit bejártuk a környezetünket, ami közben egy fiatal vadnyulat is szemügyre vehettünk. A telep mögül is szépen látszik a Ság-hegy és a körülötte elterülő vidék.
Sötétedéskor már a sátrunkban voltunk, hogy rendesen ki tudjuk pihenni magunkat másnapra, ám az elalvás nem sikerült azonnal.
A nap folyamán készült képekből pár darab itt található. A túra további napjainak beszámolói itt, illetve itt olvashatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése