2013. július 15., hétfő

Tökölő 16

Legújabb túrára egy eddig teljesen felfedezetlen területre érkeztünk. Zsu ezúttal - előző napi programja miatt - nem tudott részt venni a túrán, de nagyjából az utolsó pillanatban egy kollégám, Fodi személyében mégis társra leltem. A kép alatt a túra beszámolója található.


Reggel 6 előtt indult a buszunk Siófokra, majd onnan egy átszállással értünk Ságvárra. Pontosan nem néztünk utána a bázis helyének, de szerencsére a buszon láttam ismerős arcokat, és őket követve simán eljutottunk a starthelyre.
A három választható táv közül a legrövidebbet, a 16 kilométereset választottuk. A gyors regisztrációt követően hamar útnak is indultunk. Az első rövid szakaszon aszfalton haladtunk, mellyel az ilyen burkolatú utak jelentős részét le is tudtuk. Enyhe emelkedőt letudva alig fél óra elteltével máris az első ellenőrzőpontnál találtuk magunkat. Ettől pár száz méter haladva a Landorhegyi versenyállomáshoz értünk.

Landorhegyi versenyállomás

Túránk első - és, mint utóbb kiderült egyetlen - ládája. Rengeteget kerestük, és csak a logok elolvasása után sikerült a rejtekhely nyomára bukkannunk. Szép, rendben tartott láda, úgy tűnik a gazdája szívén viseli a sorsát. A papírmunka után készítettünk pár képet az állomásról, majd visszatértünk a túra útvonalára.

A következő ponthoz vezető szakasz volt a legváltozatosabb az egész nap folyamán. Haladunk földúton, horhóban, vízmosás mentén, mezőn, patakparton, erdei úton, majd közvetlenül a pont előtt egy erősen kaptatós ösvényen. A pontőröktől ellátmányként ismét szőlőcukrot kaptunk a pecsét mellé, valamint egy lehetőséget, hogy körülnézzünk az egykor betyárok lakta Betyár-barlangba. Ezt kihasználva be is mentünk, szinte végig négykézláb, de néhol majdnem felegyenesedve haladhattunk.


A ponttól tovább haladva alig két kilométert kanyarogva, eleinte szalagozást, majd turistajelzést követve a következő ellenőrzőponthoz értünk. Ott már egy nagyobb csoport túratársat értünk utol, akik a roskadásig pakolt svédasztal körül gyülekeztek. Pecsételés után mi is sorban álltunk zsíroskenyérért, pogácsáért és jó hideg szódáért. Kicsit megpihentünk, majd ismét útrakeltünk, hogy folytassuk a túrát.

A következő szakasz elején szinte teljesen egyenesen haladtunk földúton, néhol magas löszfalak között. Úgy két kilométer után változott kicsit a terep és az eddigi is emelkedőre váltott. Ezen az emelkedőn jutottunk fel a következő ellenőrzőpontig, ahonnan gyönyörű panorámában volt részünk. Sokat azonban nem nézelődtünk, gyorsan pecsételtettünk, vettünk magunkhoz egy kis frissítőt, majd továbbindultunk.


Az utolsó ellenőrzőponthoz vezető úton kicsit eltévedtünk, mert figyelmen kívül hagytuk az itiner utasításait. Szerencsére csak pár száz métert haladtunk, így gyorsan visszatértünk a rendes útra. Rövidesen elértünk egy olyan szakaszra, ahonnan ráláttunk egy olyan - általunk már megjárt - szakaszra, amelyen jóval utánunk induló túratársak igyekeztek a következő ellenőrzőpontra. Mi a miénkre egy rövid, de kaptatós emelkedő után értünk el, mely egy borospince udvarában lett kialakítva. Jutalmul egy finom fröccsöt kaptunk a pince tulajdonosától. Jól is esett a kaptató után a hideg nedű, Fodi repetázott is.

A pincétől elindulva egy rövid szakaszon még emelkedőn lépdeltünk, majd kis idő múlva megpillantottuk Ságvár házait és templomtornyait. Egy ösvényen hirtelen jobbra fordultunk, majd pinceépületek között haladva egyszercsak a Bújó-liknál találtuk magunkat. Fotózkodtunk az alagút bejáratánál, majd hamar átkeltünk rajta. Utána már csak pár pince és telek választott el bennünket a településtől. Hamar letudtuk ezt a kis szakaszt, és pár perc múlva már az iskola udvarán voltunk. Lejelentkeztünk a célban, majd örömmel átvettük a teljesítésért járó oklevelet és a kitűzőt. A papírmunka után lepakoltuk a cuccainkat majd vételeztünk a finom, helyben készült áldos levesből és a hozzá járó langallóból. Jóízűen elfogyasztottuk, majd egy kis pihenő után átsétáltunk a közeli kocsmába és egy-egy sörrel megünnepeltük a teljesítményünket.

Az ünneplés után elballagtunk a buszmegállóba, hogy visszajuthassunk Siófokra. Mikor beértünk, Zsu már ott várt minket, majd felszálltunk az első vonatra és hazafelé indultunk.

Nagyon tetszett a rendezvény, a szervezés első osztályú volt, az ellátás hasonlóan kiváló, de mégis a legjobban a számos különleges hely - amik létezéséről eddig nem is tudtam, - miatt marad emlékezetes. Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek a lehetőséget, hogy részt vehettünk, és remélem jövőre is tudunk menni, akkor már Zsuval együtt.

A túra folyamán készült képeinkből egy kis válogatás itt található.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése