Ládaszerző túra

Egy májusban félbeszakított túránkat, és az akkor elszalasztott geoládák begyűjtését már régóta szerettük volna bepótolni. Egy hetes szabadságom pont kapóra jött, hogy kihúzzuk a listáról ezt a hiányosságot. Az előző napra beígért, és hirtelen megérkező nagy mennyiségű eső egy pillanatra elbizonytalanított bennünket a reggeli indulással kapcsolatban, azonban mire indulni kellett, nem volt semmi hátráltató tényező. A kép alatt folytatódik a történet.

2013. július 16.

Reggel korán keltünk, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen gyalogolnunk. Fél 7-re értünk Somogyfajsza - túránk kiindulópontjára, - és a buszról való leszállás után rögtön útnak is indultunk a S sáv jelzésen. Elsőként a település közelében található Őskohó múzeumot céloztuk meg, ahová nagyjából fél órás sétával, aszfalton értünk el. Maga a múzeum nem volt nyitva, és nem is jelentkeztünk be, így csak kívülről tudtunk körülnézni egy kicsit, majd nekiláttunk a láda felkutatásának.

Őskohászati Múzeum Somogyban

Hamar megtaláltuk a ládát, köszönhetően a remek leírásnak, viszont a jelszó cseles egy kicsit. Valami megérzésnek köszönhetően a szokásosnál jobban belelapoztunk a naplóba, és így kettő helyen is találtunk jelszót felírva. Ott helyben nem tudtuk eldönteni melyik a helyes, ezért mindkettőt feljegyeztük, majd itthon próbáltuk ki melyik a helyes. E kis baki ellenére nagyon tetszett a rejtés és a hely is, majd egyszer visszajövünk és megnézzük belülről is.

Visszatérvén a jelzett útra Libickozma felé vettük az irányt és folytattuk a túránkat. Távolodva a múzeumtól, olyan dologgal kerültünk szembe, amit reméltem, hogy ki fogunk hagyni. Pár száz méteren keresztül derékig érő aljnövényzetben kellet lépdelnünk, ami a korai órának köszönhetően még eléggé vizes volt. A cipőnk szerencsére nem, de a nadrágszáraink elég nagy mennyiséget összeszedtek.

Nem tudtuk hol szárítgatni, ezért továbbmentünk. Fél órán belül be is értünk Libickozmára, ahol a buszforduló esőbeállójában letelepedtünk reggelizni. A pihenő után a P sáv jelzést követve keltünk útra. Végigsétáltunk a falu főutcáján, majd egy éles jobbkanyarnál letértünk az aszfaltúrtól és a valamikori Szőkepuszta nevű település felé vettük az irányt. A földút, amin haladtunk, egykor Marcali és Kaposvár között húzódó főútvonal volt. Nagyjából fél óra séta után értük el Szőkepuszta egyetlen állva maradt épületét a baptista kápolnát. Körbejártuk az épületet, majd a láda keresésére indultunk.

Szőkepuszta

Hosszan tartó keresgélés után találtuk csak meg a ládikót, pedig végig karnyújtásnyira voltunk tőle. Már az egész környéket végigkutattuk, mikor végső elkeseredésemben utolsó lehetőségként a rejtekhely közelében kezdtem kutatni. A kiemelés könnyen ment, a visszarejtésnél akadtak gondjaim, de hamar rájöttem a zsákocska működési elvére. Gyors papírmunka után még készítettünk pár fotót a hajdan állt épületek romjairól majd elindultunk vissza Libickozma felé.

Visszamentünk addig a pontig, ahonnan elindultunk a P jelzésen, majd újra a S jeleket kezdtük követni. Enyhén kanyargós földúton úgy két kilométert megtéve napunk utolsó főbb állomásához értünk. Egy öreg kocsányos tölgy, a törzsébe ágyazott Szűz Mária képpel, röviden képes-fa, melynek eredetére több legenda is született.

Képes-fa

GPS nélkül, kizárólag a leírást elolvasva pillanatok alatt megtaláltuk. A rejtés módja nagyon tetszett, egyszerű, mégis ötletes. Vízszintes felületet nem találván Zsu hátán írtam a naplót. A kerítés tövénél a kis vázában viszonylag friss virág volt. Pihentünk még egy keveset, aztán folytattuk a túrát.

Kis idő múlva elértük azt a kereszteződést ahonnan a S+ elágazik, és onnantól fogva már ismerős terepen haladtunk. Még egy nagyobb tervezett megállónk volt mielőtt a célba értünk volna. Egy szintén elhagyott település, Kopárpuszta temetőjébe tettünk egy kis kitérőt. Érdekes, ugyanakkor kicsit hátborzongató volt a sok sírhely között sétálni. Próbáltuk kideríteni, hogy mikori lehet a legöregebb emlék, de évszámot alig tartalmazott valamelyik. Végül beletörődtünk, hogy nem fogjuk megtudni, majd visszatértünk az útra, és meg sem álltunk Mesztegnyőig, túránk céljáig.

A déli harangszó már a településen ért volna minket, ha hallottuk volna, de vagy a templomfelújítás miatt, vagy a távolság miatt, de csend volt. Az első buszmegállóba érve megnéztük a menetrendet, hogy mivel tudnánk hazajutni Marcaliba. Egy órát kellett volna várunk a buszra, ezért inkább a stoppolás mellett döntöttünk. Nem is kellett sokat várnunk, a második autós fel is vett minket, és elvitt Marcali központjába. Onnan egy laza 20 perces sétával haza is értünk, amibe belefért egy fagyivásárlás is.

Remekül sikerült túra volt, teljes sikerrel minden téren: az összes tervezett geoládát sikerült megtalálnunk, és a hétvégi háromnapos kéktúrázáshoz is jó volt felkészülésnek. A hétvégén tehát utazunk Sárvárra, hogy újabb szakasz pecsétjeivel gazdagítsuk igazolófüzeteinket. A folytatás itt jövő hét közepe felé várható.

A túra alatt készült képek megtekinthetőek itt.