2012. szeptember 2.

Országos Kéktúra, II. fejezet

Nem telt el sok idő a múltkori túránk óta. Ez alkalommal onnan indultunk, ahol legutóbb abbahagytuk, azonban nem ketten, hanem négyesben folytattuk utunkat. Egy gyerekkori barátommal és a párjával mentünk, akik élménybeszámolója vitt rá bennünket a túra teljesítésére. Hat napot szántunk a táv teljesítésére, egy pihenőnappal. Előzőleg átgondolt terv alapján haladtunk, amit menet közben fel kellett borítani, de utólag visszagondolva, így volt a jobb.
A következő bejegyzésekben napról napra leírom, hogyan jutottunk el Badacsonytördemicről Zircre. Mindegyik napról külön bejegyzés lesz, saját galériával. Sok-sok élményben volt részünk a majd egy hét alatt. Ezekből igyekszem majd a lehető legtöbbet átadni a bejegyzéseken keresztül.

Napi beszámolók:
I. nap, II. nap, III. nap, IV. nap, V. nap, VI. nap

A résztvevők:
A résztvevők: Zsu, Dzseko, Noémi, és a bal szélen: jómagam

2012. augusztus 18.

Szentes, Szeged

Egy pár mondattal és rengeteg képpel szeretnék megemlékezni az elmúlt hétvége eseményeiről. Előzményként annyi, hogy Zsunak van egy kis baráti köre Szentesről és környékről. Velük minden évben legalább egyszer összejönnek néhány napra. Én idén először vettem részt az eseményen, de remélem nem utoljára. Nagyon sok jót hallottam a csapatról, és már nagyon vártam, hogy megismerjem őket...

2012. augusztus 11.

OKT I., Keszthely - Badacsonytördemic


Az előző bejegyzésben beharangozásra került egy nagy esemény. Most eljött az idő, hogy ténylegesen szó essen róla.
Tavaly ősszel jött a gondolat egy élménybeszámoló hatására, hogy el kellene indulni a túrán, a megvalósítás azonban ez év nyarára maradt. Július utolsó hétvégéjére esett a választás, és a kiírás szerinti 4-5. szakasz teljesítését tűztük ki célul. Keszthelyről első nap Tapolcára, onnan másnap Badacsonytördemicre kellett eljutnunk, összesen 45 km-t megtéve. Az, hogy sikerült-e, és hogy mi történt velünk e két nap alatt a tovább mögött olvasható.

2012. július 26.

Kezesfai túra

Egy rendhagyó bejegyzést olvashattok, melynek gondolatait most nem a blog tulajdonosa, hanem szerény személyem diktálja. Vendégszereplésem oka és okozója én vagyok, (aki a blog némely bejegyzéseinek történeteiben is már szerepet kapott) és a türelmetlenségem. Annyit unszoltam az időhiányban szenvedő páromat, hogy kerüljön végre tollvégre ez a túra – amit nem mellesleg Ő maga szervezett – úgy döntöttem, én írom meg helyette. Úgy gondoltam, mivel ezt követően egy nagyobb lélegzetű dologba vágjuk a fejszénket (ennek részletei is majd itt kerülnek napvilágra a maga idejében), nem akartam, hogy már az elején lemaradások legyenek…

2012. június 14.

Budapesti látványosságok I.

Most, hogy kijött a jó idő, sűrűn fogok a fővárosban járni, ezért gondoltam összefűzöm a történeteket. Tulajdonképpen ez a sorozat második része, az első ez lenne, de akkor még nem gondoltam ilyesmire.
A mostani alkalommal egy koncertet hallgattunk meg, illetve sétálgattunk a belvárosban ládák után kutatva.

2012. június 3.

Abaliget - Pécs - Mohács: Avagy a pünkösdi hosszú hétvége hasznos eltöltése

Gondoltunk egyet, pár héttel ezelőtt, hogy el kellene látogatni Pécsre. Zs. és én is már elég régen voltunk, még az Európa Kulturális Fővárosa cím előtt, tehát a megszépült belvárost még nem láttuk. A nagy tervezés-szervezés közben kiegészült 2 másik helyszínel a program, így esett a hosszú hétvégére a választás. Kirándulás mellett a geoláda-keresés is fontos eleme volt a hétvégének, de erről részletesebben a napi beszámolóknál írok. A tovább mögött rögtön bele is csapnék a közepébe.

2012. május 10.

Gyalogtúra biciklivel

Avagy rozoga biciklivel ne menj 5 km-nél messzebb.. A hét elején egyik kollégámmal megbeszéltük, hogy elmegyünk biciklizni. Azt tudni kell az én eszközömről, hogy nem egy mai darab és sok karbantartáson nem esett át, de ami a feladata volt azt hellyel-közzel ellátta.
A tervezett kör úgy 20 km-t tartalmazott, így kicsit félve indultam neki, de mozogni meg kell úgyhogy beadtam a derekam. A célponthoz vezető út problémamentes volt. Az egyik kis közeli faluba mentünk, ki egészen a település végéig. Ott megpihentünk, beszélgettünk, majd miután lelkiekben is felkészültünk a hazaútra, el is indultunk. Egy jó darabig úgy tűnt, problémamentes lesz az utunk, de várt még ránk meglepetés.
Úgy 8 km-el az otthontól a kerékpárom hátsó gumija csütörtököt mondott. A külső gumi lefordult a felniről, kibújt a belső is és ezáltal nem is forgott tovább, meg kellett állni. Kidolgoztunk egy stratégiát, hogy tudnánk megoldani a problémát, de minden igyekezetünk ellenére csak tetéztük a bajt. Tovább nem is részletezném, annyi a lényeg, hogy az út további részében toltam a bicajt, a lapos hátsó kerekével együtt. Nem volt egy élmény.. Pontosabban az, különben nem gyarapodnának itt a sorok, de tanulsága is volt: többet biztos nem megyek felkészületlenül ilyen eseményekre. Másik elgondolásom szerint jel volt, hogy ne erőltessem a biciklizés dolgot - kivéve a munkába járást, - hanem koncentráljak a gyalogtúrákra.
Persze másnap reggel munkahelyen már invitáltak többen is, hogy tartsak velük délután, ugyanis a kolléga megelőzött és előttem elmesélte a dolgot a többieknek.
Végezetül egy fotó a szelepről, ez az egyetlen megmaradt darabja a galibát okozó guminak. Elteszem emlékbe, bár amúgy is felejthetetlen nap lesz..