2014. április 24., csütörtök

KOPPÁNY

Tavaly ősszel a Koppány teljesítménytúra keretein belül ellátogattunk a Koppány-völgybe. A túra napján debütált a túrával azonos nevű jelvényszerző túramozgalom, melynek igazolófüzetét akkor meg is vásároltuk. A teljesítése különböző elfoglaltságaink miatt mindig csak tolódott, végül megállapodtunk, hogy a húsvéti hosszú hétvégét kihasználva végre pontot teszünk az ügy végére. Két napra, kényelmes tempóra terveztük meg a kirándulásunkat. E két napunk beszámolója következik.


1. nap: 2014. április 19.


Első napunk reggelén elbuszoztunk Bonnyapusztára, hogy megkezdjük nyolcast formáló útvonalunk első felét. A buszmegállótól néhány méterre levő csárda volt túránk kezdőpontja.

14. Koppány csárda

A csárda délben nyit, ezért csak egy fotót készítettünk az ottjártunkról, bízva abban, hogy mire másnap visszaérünk, be tudunk térni egy fogásra.

Miután átböngésztük a nyitva tartási rendet, elindultunk az utunkon. Hatalmas szántók között ballagtunk miután elhagytuk az apró település házait. Második állomásunk felé vezető utat majdnem elnéztük. Annyira bozótos az út eleje, hogy az első pár száz métert a szántóföld szélén tettük meg.

13. Tőzeges-tó

Ahogy közeledtünk a tóhoz, olyan érzésünk támadt, mintha egy őserdőben sétálgatnánk. Csak egy - valószínűleg útelzáróként használt, - vasbeton villanyoszlop darabkája hirdette, hogy mégsem annyira érintetlen a táj. Az út végén alig találtuk meg a kódot, pedig majdnem kiszúrta a szemünket. Rövid ideig csodáltuk még a környezetet és hallgattuk a számtalan madár csicsergését, majd elindultunk visszafelé.

Következő állomásunk Bonnya volt - egy szép kis rendezett község. A települést gyorsan magunk mögött hagytuk, de az utána következő kaptatóról visszafelé tekintve még sokáig láthattuk, a környező dombok csodás látványával együtt.

12. Mosolygó Krisztus

Menetelés közben annyira nagy lett a lendületünk, hogy az elágazót elsőre elvétettük, így kénytelenek voltunk visszafelé sétálni pár száz métert. Ennyire eldugott helyen nem nagyon láttam még feszületet, mindenesetre gondozottnak tűnt. Ami pedig a nevét illeti, amíg nem láttam saját szemmel nem akartam elhinni, de tényleg mosolyog. Gyorsan feljegyeztük az igazolásul szolgáló adatot, majd visszatértünk az útvonalunkra.


Hosszú és majdnem teljesen egyenes szakasz állt előttünk, egyetlen örömforrásunk a szűnni nem akaró madárcsicsergés volt.

11. Bonnyai feszület

E hangos ricsaj közepette értünk el egy kereszteződéshez, ahol a következő állomásunkat találtuk. Egy újabb feszület, ám erről valamilyen oknál fogva hiányzott a kis márványtábla, amelyen az igazolókódot találtuk volna. Körbenéztünk a környéken, de sehol sem találtuk, ezért egy-egy fotóval örökítettük meg az ottjártunkat.

10. Hármas elágazás

Tovább haladva újabb nagy kereszteződéshez értünk, melyben három turistajelzés fut össze. Ebben a kereszteződésben keresgéltük az újabb kódot, mely az igazolásra szolgált. Kicsit elidőztünk a keresgéléssel, majd egy hatalmas repcetábla mellett elindultunk Somogyacsa felé.


Útközben, az addig ragyogóan sütő nap egyre többször bújt az elvonuló felhők mögé, ami nem tűnt jó előjelnek. Mire elhagytuk a repcetáblát, már összefüggő volt a felhőzet, és nemsokára el is eredt az eső. Az erdő közepén semmi nem akadt, ahol elbújhattunk volna előle, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az utat. A kitartó eső és a magas aljnövényzet együttes hatására lassan, de beázott a bakancsom, ami nem volt kellemes érzés, nem állhattunk meg.

Menetelés közben, az egyik kanyarban egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Egy őzzel néztem farkasszemet, nagyjából 2 méter távolságról. Nem tudom, hogy én vagy szegény őz ijedt-e meg jobban, de benne dolgozott a védekező ösztön és pillanatok alatt eltűnt a szemem elől.

A továbbiakban nézelődni nem volt kedvünk és nem is lett volna nagyon értelme, ezért viszonylag hamar értünk következő állomásunkhoz, a somogyacsai pincesorhoz.

9. Somogyacsai pincesor

Villámlátogatást tettünk csak, a válasz felírása után hamar magunk mögött hagytuk az épületeket és a település felé indultunk.

Ott rögtön fedett helyet kerestünk, amelyet egy buszmegálló képében sikerült megtalálnunk. Letelepedtünk és elfogyasztottuk az ebédünket. Közben elállt az eső, így mire jóllakottan újra útra keltünk már nem kellett annyi ruhadarabot magunkra ölteni.

1. Somogyacsai kálvária

Pár száz métert haladtunk csak és már oda is értünk a község végében található kálváriadombhoz. Betértünk a kertjébe, a felírandó kód miatt, s csak ekkor láttuk, hogy mindegyik állomása üresen áll. Rövid látogatásunk után elindultunk, hogy a visszalévő pár kilométerünket legyalogoljuk.


Eredeti tervünket elfeledve, a Koppány-patak melletti földút helyett az aszfalton gyalogoltunk tovább. Csak másnap derült ki, hogy milyen jól döntöttünk. Végtelennek tűnő, kanyargós aszfalton hullámvasutaztunk, s közben több érdekes látnivaló akadt. Elsőként a XIX. századi, neoromán stílusú Szent Márton kápolna, Gerézdpusztán, majd egy általunk - főleg ilyen közelről, - ritkán látott szarvasmarha bikát pillantottunk meg. Úgy tűnt számunkra, hogy nem nagyon tetszik neki a jelenlétünk, ezért nem időztünk ott sokat - egészen Szorosadig meg sem álltunk

2. Szorosad, Tök-jó presszó

Pont a délutáni nyitásra értünk a presszóhoz és két kör ital elfogyasztása és az igazolófüzetünkbe egy-egy pecsét begyűjtése után magunk mögött is hagytuk a települést. Jól esett azért a lábfejemnek a pihentetés.

Meg sem álltunk egészen a törökkoppányi szállásunkig, a Koppány Vendégházig. Tavaly ősszel már megszálltunk egyszer ott, úgyhogy ismerős volt a helyszín. Gyorsan berendezkedtünk a szobánkban és a nedves cuccainkat kiteregettük száradni, majd megvacsoráztunk. Miután lefürödtünk és készültünk a lefekvéshez, megjöttek a másik két szobát birtokló osztrák vendégek, akik - Zsu elmondása szerint - késő estig mulattak..

2. nap: 2014. április 20.


Második napunk reggelén kipihentebben ébredtünk, mint előző nap. Első dolgom volt, hogy leellenőrizzem mennyire száradt meg a beázott bakancsom - ettől függött ugyanis az aznapi program. Szerencsére a radiátor és a beletömött papír megtette a hatását, így hosszabb használatra alkalmasnak ítéltem a lábbelimet. Gyors reggelit követően, elpakoltuk a holmijainkat a hátizsákunkba, majd útra keltünk.

Első utunk a templom tövénél található kis kúthoz vezetett, amelyből napi vízkészletünket töltöttük fel. Onnan a község névadójáról elnevezett kis parkba sétáltunk.

3. Törökkoppány, Koppány vezér faszobra

A Koppány vezért ábrázoló 2010-ben állított, fából készült szobor volt sétánk végállomása. Erről az alkotásról olvashattuk le az igazoló kódunkat. Ezzel egyel kevesebb az üres rubrika a füzeteinkben.

A parkot magunk mögött hagyva, a már tavaly ősszel megismert útvonalon folytattuk a túránkat. A település utcáit elhagyva földútra tértünk. Az ott leküzdendő emelkedők korábban sokkal meredekebbnek tűntek, most mindenesetre pillanatok alatt felküzdöttük magunkat újabb állomásunkhoz.

4. Törökkoppány, Szőlőhegyi kápolna

A kápolna tisztására érve először is rendesen megreggeliztünk, hogy legyen elég energia a további kilométerekre. A kód felírása mellett szakítottunk időt a dombtetőn lévő kilátó meglátogatására is. Egy kicsit párás volt még a levegő, de így is szép látványban volt részünk.


Visszatérve túránk útvonalára a Török-kút felé vettük az irányt. A sűrű erdőben, a fák között egy kisebb szarvascsordát véltünk elvonulni. Látvány alapján nem tudtuk pontosan eldönteni, de az általuk keltett zaj alapján szinte biztosak vagyunk benne.

Jó néhány erdőben megtett lépés után kiértünk az aszfaltra, amit követően már nagyjából tudtuk milyen messze van a következő pontunk.

5. Török-kút

Sűrű és az előző napi esőtől, harmattól még vizes fűben közelítettük meg az építményt. Hamarjában rögzítettük az igazolásul szolgáló adatot és visszatértünk az aszfaltra - annak ellenére, hogy az ajánlott útvonal nem azon halad. Nem szerettem volna, ha a még nyirkos bakancsomban újra vízben úszna a lábam.

6. Gyertyánosi-forrás

Még az aszfalton haladva közelítettük meg a forráshoz vezető Z kör jelzést. Korábbról még emlékeztem az itteni kódra, de azért a biztonság kedvéért leereszkedtünk a völgybe, hogy ezt ellenőrizzük.

A forrás után nemsokára letértünk a műútról, és visszatértünk a jelzett útra. Egy kereszteződést elvétettünk, de szerencsénkre az az út is a következő állomásunk felé vezetett.

7. Patkó-kút

A forrásnál elterülő tisztásra érve hosszabb ott tartózkodásra rendezkedtünk be. Magához az épített kúthoz egy kis ösvény vezetett, mely az abból csörgedező vízfolyás mellett haladt. Útközben léptemmel egy mókust sikerült megzavarnom, ami épp arra a fára szaladt fel amelyikre az igazolókód volt felfestve. A papírmunka után letelepedtünk az egyik asztal mellé és elfogyasztottuk az ebédünket.

Asztalunk mellett közvetlenül egy kis tó található melyet a forrás vize táplál. A fák lombkoronája között beszűrődő napfényben nagyon jó hangulatban fogyasztottuk el az elemózsiánkat.


Később már jóllakottan keltünk ismét útra és a korábbi erdős területek után ezúttal jobbára szántóföldek mellett vezetett utunk. Végtelennek tűnő területek voltak ezek. Utolsó ellenőrzőpontunk előtt nagyjából egy kilométerre olyan dolog történ velünk ami még sohasem.

Az előttünk pár száz méterre húzódó erdősávból két őz bukkant elő. Rögtön megálltunk, nehogy véletlenül is zajt csapjunk és elriasszuk őket. Az egyik szinte azonnal megállt, de a másik rendületlenül közelített felénk. Jó öt méterre állt meg előttem, és tanácstalanul hátra nézett a társa felé. Néhány nagyot szippantott a levegőbe, majd jobbnak látta, ha elszalad előlünk. A rövid időt arra használtam, hogy jól megfigyeljem az állatot, és néhány fotóval dokumentáljam az esetet - nem hiszem, hogy rövid időn belül lesz még egyszer ilyen lehetőségem. Hihetetlen látvány és érzés volt..


8. József-hegy

Az őzekkel való randevú után nemsokkal meg is pillantottuk a hegy tetején álló geodéziai tornyot, majd néhány perc elteltével meg is érkeztünk a tövéhez. Feljegyeztük a kódot a füzetünk megfelelő rubrikájába, majd megkezdtük az utolsó kilométereink teljesítését.

Hosszú sétával érkeztünk meg újra Somogyacsára, ahol a már ismerős utcán egy belga úriemberrel váltottunk pár szót. A faluból kiérve már csak a körülbelül 2 kilométerre levő Bonnyapusztára kellett visszagyalogolnunk. A gyülekező esőfelhők miatt azonban picit rövidítve a Koppány patak mellett közelítettük meg a települést.

Tettünk egy újabb kísérletet a csárdába való betérésre, de valószínűleg valami zárt körű rendezvény volt ott, így igazolásul a korábban készült fotó maradt. Elballagtunk a közeli buszmegállóba, ahol a maradék kolbászt és kenyerünket elfogyasztottuk, majd elkezdett szemerkélni az eső. Sokáig szerencsére nem áztunk, rövid időn belül megérkezett a busz, amivel hazafelé indultunk..

Két napos Koppány-völgyben tett kirándulásunk nagyon élménydúsra sikerült. Számtalan látnivaló akadt útközben, millió élménnyel lettünk gazdagabbak, és a rövid esőket leszámítva végig kegyes volt hozzánk az időjárás. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ha van egy kis szabadideje látogasson el Somogy megye eme csodás szegletébe. Minden ott töltött másodperc emlékezetes marad, ha nyitott szemmel jár-kel az ember.

Az ajánlott Z sáv jelzés nagyszerűen fűzi láncba a környék fellelhető - természetes, illetve emberi kéz alkotta - látványosságait, és egy-két helyet leszámítva remekül követhetőek a jelek.

A túra közben készült fotóink az alábbi képekre kattintva érhetőek el:
2014.04.19., KOPPÁNY - 1. nap
2014.04.20., KOPPÁNY - 2. nap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése