2014. április 16., szerda

Andezit 30

Majd félszáz kilométer megtételével és kevesebb, mint 5 óra alvás után újfent bakancsommal a lábamon találtak rám a nap első sugarai. Az előző másfél napot Gyomaendrődön töltöttem, ahol a hagyományos Hamahama túlélőtúránkon vettem részt. A vasárnapi napot pedig Zoli és Józsi ajánlására egy kis Cserhát beli túrázásra szántam. Budapestről Galgagutára Józsi kocsijával érkeztünk meg, ő Zolival továbbment Becskére, a cél helyszínére, Zsuval pedig nekiláttunk a majd 30 kilométeres távnak. A nevezés most kicsit döcögősebben ment, mint az egyesület korábbi túráján amelyen részt vettem, de így is az odaérkezésünkhöz képest perceken belül útnak is indulhattunk.


Nagy lendületünkben aig egy óra alatt letudtunk az első 6,5 kilométeres szakaszt. Útközben kaptunk egy kis ízelítőt az előttünk álló látványosságokból. Az első métereinken még olvasgattam az itinret, de aztán a szalagozást figyelve tudatosult bennem, hogy a papír böngészésére ezúttal sem lesz szükség. A faluba vezető műútra ráfordulva pillanatok alatt a központban található játszótéren találtuk magunkat. Gyorsan pecsételtettünk, majd folytattuk a menetelést.


Pár száz méteren még a falu utcáin kanyarogtunk, aztán a település határát elhagyva nemsokára az aszfaltot is elfelejthettük egy időre. Igen változatos terepen ballagtunk - erdős területek, szántók váltogatták egymást. Nagyon tetszett, hogy olyan helyeken is megoldották a szalagozást, ahol nem is gondoltam volna rá. A nagyobb tisztásokról szép kilátásban volt részünk a környező magaslatokra, mint például az előttünk magasodó Nagy-hegyre. Közeledvén a hegy csúcsa, és egyben következő állomásunk felé, egyre meredekebb emelkedőket küzdöttünk le. Menet közben többször néztünk hátrafelé, keresve a később érkező fiúkat. Végül nélkülük érkeztünk meg a pontra, de amint megejtettük a pecsételést és eltettük a papírunkat, megjelentek az állomáson.

Miután ők is pecsételtettek tettünk egy kis sétát az újonnan kialakított kilátóhelyhez, mely az andezitömlés kellős közepén kapott helyet. Rövid ideig gyönyörködtük a kilátásban és a talpunk alatt, valamint a fejünk fölé magasodó csodás természeti képződményben, majd rászántuk magunkat az indulásra.


Meredek ösvényen leereszkedtünk a Berceli-völgybe. Majd négy kilométert meneteltünk a völgyben szántók, rétek között, közben próbáltuk felvenni a srácok tempóját. Általában ők voltak elől, de - legnagyobb meglepetésükre, - akadt olyan szakasz, amikor Zsu diktálta a tempót. Így érkeztünk meg Ordaspusztára, következő ellenőrzőpontunk helyszínére. Pecsét mellé kaptunk egy kis szörpöt is, amit gyorsan elkortyoltunk, s hogy ne vesztegessünk sok időt, rögtön indultunk is tovább.

Következő szakaszunkon szinte végig nyílt terepen lépdeltünk, így végig szemmel tarthattuk következő állomásunkat, a Szandát, és a hozzánk közelebb eső csúcsán levő vár maradványait. Ahogy közeledtünk úgy tűnt egyre magasabbnak és meredekebbnek. Végül a lassú feljutásunk nem ezen múlott, hanem a fent a hegyen járó túratársakon. A keskeny ösvényeken gyakran félreállva várakoztunk, hogy a szembejövők elmehessenek. Mikor felértünk a csúcsra, először a lélegzetelállító látvány kötötte le a figyelmünket. Ezúttal fentről csodálhattuk meg a korábban már méltatott változatosságot. Mikor már kellőképp körbekémleltük a tájat és pótoltuk az elvesztett folyadékot és energiát, akkor kezdtük el keresni az ellenőrzőpontot. Ezt nem közvetlenül a várromnál, hanem pár száz métert továbbhaladva az ösvényen találtuk meg. Előbbi nagyobb pihenőnk után csak egy villámpecsételésre álltunk meg és az ellátmányként kapott csokit menet közben fogyasztottuk el.

Újabb meredek ereszkedés várt ránk. Az Országos Kéktúra jelzései mellett ezen a részen is akadt szalagozás. Az itinerre itt sem volt szükség, így csak szórakozásból olvasgattam a leírást, mivel viszonylag kevés volt a látnivaló. 1,5-2 kilométerig együtt haladtunk, majd Zsuval picit lemaradtunk, és mivel már nem tudtuk a srácokat beérni, lassítottunk a tempónkon, s így még nagyobb lett a különbség közöttünk. Nem tudom végül mennyit vártak az ellenőrzőpontnál, a Sztúpánál, de lassacskán megérkeztünk mi is a hullámvasutas ösvényeken és földutakon. Pár fotó és pecsét begyűjtése után a pontőröktől kapott almával a kezünkben már nem maradt más hátra, minthogy besétáljunk Becskére, a célba.


Ehhez picivel több, mint 1 kilométer megtételére volt szükség. Persze Zoli és Józsi ezúttal sem tudták megállni, hogy ne rohanjanak, így mire Zsuval a Vadász presszóhoz értünk, ők már vették át a jelvényt és az emléklapot. Miután mindannyian megkaptuk a plecsninket, beültünk az egységbe egy frissítőre. Ezután már csak egy hazaút várt ránk, amit kocsival abszolváltunk.

Ez történt velünk az Andezit 30 teljesítménytúrán. A szervezés picivel alulmaradt a Dél-Börzsönyi Kilátásokhoz képest, de még így is az élvonalba sorolható a színvonal. Az időjárás is kegyes volt hozzánk: szép napsütéses, ámbár kissé szeles időnk volt. Örülök, hogy részt vettem, illetve részt vehettem a túrán és hogy eljutottam végre a Cserhátba is, ha már előző napi túrámon nem volt rá lehetőségem. Érdekes dolog ez, de most itt nem szeretnék vele foglalkozni.. Köszönöm a túrát!

Ezzel a hétvégével újabb mérföldkőhöz érkeztem, ami a túrázást illeti. Eddigi - 2 nap alatt elért - 65 kilométer után ezennel 80-at sikerült minden probléma nélkül teljesíteni. Lassan érik egy igazi hosszú táv..

Andezit 30: táv: 29,75 km, szint: 915 m, idő: 6:39

További fotóink:
2014.04.16., Andezit 30

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése