Mesztegnyő - Kak: pontőr szemmel

Idén másodszor vettünk részt a Zöldgömb Sport Klub ezen túráján Zsuval. Ugyanazt a távot jártuk be, mint korábban, annyi változtatással, hogy Felsőkaknál, a kisvasút végállomásánál tartottunk egy pár órás pihenőt. Ezt a kis időt egy pontőr feladatainak elvégzésével töltöttük.

Magáról a túra útvonaláról csak pár mondat erejéig emlékeznék meg, felsorolva a tavalyi évhez képest történt változásokat.

A Búsvári-halastó partján épült egy madárfigyelő a "Kéktúra fejlesztési projekt" keretén belül. Ehhez kapcsolódóan létesült a kisvasútnak egy új megállója, valamint egy pihenőhelyet és egy, a kilátóhoz vezető utat is kialakítottak. A 25 km-es távon indulók közelről is megcsodálhatták, a többiek a szerelvényről láthatták.

Felsőkak állomásról tavaly nyártól egy új, az Eltűnt puszták nyomában nevet viselő tanösvényen is barangolhatunk. A 20-as illetve a 25 kilométeres távot választók néhány állomását érintették is.

Végül a libickozmai templomot említeném meg, amely épület - szintén - tavaly nyáron átesett egy felújításon, így megszépülve várta az arra járó - 25 km-t választó, - túrázókat.

Másik dolog, ami szerint kicsit elemezni szeretném a túrát az pedig nem más, mint a pontőrködés. Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztünk, és megkeresésemre Máté rögtön pozitív választ is adott, készülhettünk tehát a feladatra.

Felsőkakra, a kisvasút végállomására kerültünk, egy olyan pontra, amelyet minden táv érintett, ebből kifolyólag az összes résztvevővel találkoztunk. Más túrákon csak néhány társsal kerülünk valamilyen kapcsolatba, ez alkalommal viszont teljes képet kaphattunk a résztvevőkről.

A kezdeti időszakban 1-2 elhaladót kellett adminisztrálnunk, aztán az idő előrehaladtával - mikor már járt a kisvasút - egyre többen jöttek. Sőt azt is észre lehetett venni,  hogy mikor érkezett be egy-egy szerelvény, ilyenkor ugyanis nagyobb hullámokban érkeztek az emberek. Zsu írta az érkezési időket, én marticákat ragasztottam, így elég gördülékeny volt a tevékenységünk. 1 percnél szerintem senkinek sem kellett kényszerből a helyszínen tartózkodnia.

A holtidőkben sem voltunk csak magunkra utalva. Volt társaságunk a nagybajomi erdészet egyik erdőőre személyében. Tőle sokat megtudtunk a környékről, és ezen új ismereteknek köszönhetően a túrázóknak is tudtunk segítséget nyújtani.

Jóleső érzés, hogy hozzájárulhattunk, hogy a túratársak jól érezzék magukat a nap folyamán.

Fotók és néhány szó a túráról: Előzd meg a kisvasutat!