Kinéztünk ugyan egy reggeli buszt, amely Bodajktól, az Ifjúsági tábor megállóhelytől átvisz Mórra, de engedve stoppolós szenvedélyünknek kitettük kezünket. A gyér forgalom ellenére is sikerült egy kedves autóst elcsípnünk, aki ugyan nem vitt el egészen a célállomásunkig, viszont igen kellemeset beszélgettünk. A 81-es úton lévő Sandokan étteremnél elváltak útjaink és ismét egy kedves idegenre várva kiraktuk az ujjunkat. Nem kellett sokat várnunk és már úton is voltunk Mór központjába.
Utunk először a Szent István térre vezetett, ahol az aranyhalakkal teli mesterséges kis patak mentén sétáltunk. Készítettünk pár fotót a szerelmeseknek állított lakatfalnál, majd a posta épülete felé vettük az irányt. Megtekintettük az 1701-ben épült Kapucinus templomot, melynek altemplomában a Lamberg család több tagja nyugszik; mai külső formáját 1881-ben nyerte el.
Az Erzsébet téren lévő Wekerle Sándor emlékszobra következett, melyet az elnök halálának 90. évfordulójára a Wekerle Sándor Emlékbizottság állíttatott 2011-ben.
A Magyar templom közelében található Boldog Gizella szobor közadakozásból finanszírozott felállítása mára a németek és magyarok békés egymás mellett élésének és a város újkori történelmének kifejező szimbóluma lett.
A neogótikus Magyar templomot Mór középkori plébánia templomának helyén emelték, nyugati tornyát megőrizve. Mielőtt ebédelni tértünk volna, még utunkba ejtettük a Lamberg kastélyt, melyben ma könyvtár működik, illetve kiállításoknak is helyet ad. Maga az épület eredeti barokk stílusú 1766-ból, a stílusra jellemző manzárdtetővel és a sávos homlokzatdíszítéssel.
Végül az Ezerjó étterembe tértünk be egy jó kis ebéd elfogyasztására. Mivel délelőtt 11 órától délután 3-ig menüztetés van, csak a napi ajánlatból fogyaszthattunk. A menü gulyásleves és csirkemáj valamint túró gombóc volt. Fülöp az előbbit én a túró gombócot választottam. Míg tartott az ebéd az eddigi napos idő után eleredt az eső. Egy kisebb zápor ért utol minket - rettegtünk is, hogy a kempingben kiterített ruháink mind eláznak.
Móron egész kitartó volt az égi áldás, így az étteremből kijőve a Fincsi Cukrászdába "menekültünk" előle. Nem számoltunk rossz idővel, esőkabát nem volt nálunk. A cukrászdában desszert gyanánt sütiztünk egyet, majd mielőtt visszaindultunk volna a táborhelyünkre, bevásároltunk a másnapi túránkhoz, mivel már minden készletünket feléltük addigra. Közben az eső is elállt végre, ismét stoppolásra adtuk a fejünket a buszmegállóban. Autósunk nem akadt, mi sem voltunk elég kitartóak, így megvártuk a buszt. A kempingben örömmel láttuk, hogy arrafelé nem volt nagy eső, pedig csak 10 km választja el a két települést egymástól.
A nap hátralévő részét már a következő Kéktúra szakaszok teljesítésének megtervezésével töltöttük. Jellemző: még be sem fejeztük az előttünk álló távokat, már a folytatáson jár az eszünk. A vacsoránk ezúttal egy zacskó keksz volt, mivel jóllaktunk a Móron eltöltött ebéddel. Összekészültünk a holnapi induláshoz, majd nyugovóra is tértünk.
A táborba akkorra már megérkeztek a hétvégi motoros találkozó szervezői. Egész délután és kora este szépen csendben pakolásztak, rendezgették a buli kellékeit, aztán mikor kezdett sötétedni és mi aludni szerettünk volna, nekik akkor jött meg a kedvük egy kis mulatozáshoz. Trabanttal és különböző motorokkal rótták a köröket a táborban végigfutó murvás kis sétányon, és ehhez még hangos zenét is társítottak.
Többször próbáltunk hatni rájuk, de vagy nem figyeltek ránk, vagy visszahúzódtak a bázisukra ami a terület hozzánk képest majd legtávolabbi pontján volt, így lenyugtatásukra tett minden kísérletünk kudarcba fulladt. Fél egy magasságában aztán lassan elcsendesedtek, így maradt pár óránk nyugodtan pihenni.
A Móron készült további fotóink:
 |
| 2014.06.04., OKT VI., 4. nap: Mór |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése