Az első néhány kilométeren különösebb látnivaló nem akadt, azonban a jelzések követése eltévedés nélkül elég jó elfoglaltságot kínált számunkra. Bakonykútipusztánál jó sokat elidőztünk, mire sikerült kisakkozni, hogy melyik út lehet a miénk. A Bogrács-hegyre felvezető útról azonban csodás panoráma nyílik Isztimér irányába. Ez remek kárpótlás ez előzőekért, meg is álltunk egy időre nézelődni.
Miután kilegeltettük a szemünket útra keltünk és meg sem álltunk egészen a Fehérvárcsurgói-víztározóig. A partot elérve több helyen megálltunk fotózni, ahol a növényzet engedett egy kis kilátást. Több tucat horgászt is láttunk a vízfelület peremén próbálkozni, ám míg arra jártunk egyikük sem fogott semmit. Lassacskán ballagva s nézelődve megérkeztünk újabb megállónk helyszínére. A horgászbolt - aminek falán a pecsétet rejtő dobozka található, - zárva volt, de ami minket jobban bosszantott a szomszédos büfét sem találtuk nyitva. Gyorsan elvégeztük a papírmunkát, majd útnak indultunk.
Ahol a K sávból leágazik a K négyzet jelzés ott letáboroztunk, Zsu ottmaradt a holmijainkkal, én pedig bementem a faluba, hogy frissítsek a készleteinken. Vittem magammal fényképezőgépet is, ami végül jó döntésnek bizonyult, mivel szépen rendezett a település, és a templomai is felújításon estek át nemrég.
Elég közel jártunk már a délhez, de ideiglenes állomásunk helye nem volt alkalmas étkezésre, ezért tovább ballagtunk, remélve, hogy rövid időn belül találunk megfelelő terepet. Pad sehol sem akadt útközben, így végül egy árnyékot adó fa alá telepedtünk le ebédünk elfogyasztásához.
Jóllakottan bandukoltunk tovább a pincék között, majd a Gaja-völgyi Tájcentrum kerítését elérve, némi fejtörést okozott számunkra az útvonal. Nem vettük észre a bejárattól rögtön balra induló ösvényt, ezért egyenesen indultunk útnak. Kis bolyongás után végül meglett a helyes út, s jó tempóban meneteltünk a sűrű növényzet ellenére, mikor újabb akadályba ütköztünk. Újfent a tájcentrum kerítése állta utunkat, azonban ezen a részen nem volt kapu, hanem létrát kellett mászni, hogy a túloldalra juthassunk. Nagy túrazsákkal ez nem volt egyszerű dolog, de azért hamar átküzdöttük magunkat rajta.
Tovább kanyarogva az erdőben végül kiértünk a műútra, melyet korábban már kereszteztünk, majd ott felhívtam szállásadónkat, hogy tájékoztassam, nagyjából mikor fogunk érkezni. A műútról lekanyarodva újfent a tájcentrumban találtuk magunkat, ezúttal azonban a főbejáraton keresztül.
Több busz és személyautó is állt a parkolóban, így hát számítottunk tömegre. A Gaja-patak mellett haladtunk, majd egyre erősödő gyerekzsivajra lettünk figyelmesek. A Pisztrángos-tóhoz közeledve a zaj forrását is megleltük. Több csapat gyerek - több, mint amit a kinti járművek elbírnak, - játszadozott a tó melletti tisztáson tanári, szülői felügyelettel. Picit irigykedtem is rájuk, hogy milyen szép helyen töltik a tanév utolsó, s már tanításmentes napjait.
E szurdokvölgy szépségét szavakkal nem is igazán tudom kifejezni, a fenti és a bejegyzés végén elérhető galériában található képek alapján azonban mindenki megláthatja. Majd 2 órát töltöttünk el ezen a 2,5-3 kilométeres szakaszon, és még így sem tekintettünk meg mindent.
A völgyet magunk mögött hagyva elhagytuk a Kéktúra útvonalát is, hogy a patak partján húzódó szálláshelyünkre, a Tölgyes Tábor felé gyalogoljunk. A tulajdonos már várt minket, és rövid idegenvezetés során megmutatott minden számunkra fontos dolgot, majd kiválasztottuk a sátrunk számára legmegfelelőbb helyszínt. Ezután elrendeztük az anyagi dolgokat, majd fel is állítottuk a kis lakunkat.
Egy jóleső zuhany után elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd áldoztunk egy kis időt a következő napok programjainak pontosítására is mielőtt nyugovóra tértünk.
Napközben készült fotóink:
 |
| 2014.06.03., OKT VI., 3. nap: Bakonykúti - Bodajk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése