2013. augusztus 6., kedd

Béndek 22

A soron következő teljesítménytúrára Zsu sajnos ezúttal sem tudott jönni, azonban újdonsült társam Fodi ezúttal is velem tartott, sőt egy jóbarátját, Zolit is elcsábította. Így hármasban vágtunk neki az útnak Balatonboglár felé, a Mentsük meg a béndeki kápolnát! túrára. Két táv 42 és 22 közül mi - főleg a nagy melegre való tekintettel - a rövidebbiket választottuk. A fénykép alatt a túránk leírása olvasható.


2013. augusztus 20.

Fél 8 felé érkeztünk meg a balatonboglári vasútállomásra, ahol a túra startja volt, és a regisztráció után háromnegyed 8 felé el is indultunk, Z jelzésen. Már közvetlenül a start után elkeveredett társakkal találkoztunk - elképzelhetően rossz útmutatást kaptak. Az első néhány száz méteren a város utcáin haladtunk, majd egy bal kanyart véve dél felé elhagytuk. Átkelve az autópálya felüljáróján, elhaladtunk a különleges bugaszegi téglaépület-együttes mellett. Pár kilométer megtétele után beértünk Szőlőskislakra, majd a településről kiérve elkezdődtek a gondok. A címszavas útleírással nem mentünk sokra - szerintem sokkal nehezebb követni, mint az egész mondatos itinereket, - így csak a térkép, illetve a turistajelzések alapján mentünk.

Az első nagyobb elkeveredésünket követően más túratársakkal csapattá összeállva sikerült meglelni a helyes utat. A Z jelzés megtalálása után, úgy két kilométert megtéve értünk az első ellenőrzőponthoz. Megkaptuk az aláírást a menetlevelünkbe, majd egy kis frissítés után útra keltünk. Néhány száz méter után ismét tanácstalanul álltunk egy kereszteződésben. Úgy döntöttünk, hogy azt követjük, amerre a több lábnyom vezet, de nem pont oda értünk ki, ahová a térkép mutatott. Utólag bogarásztam az útleírást, és aszerint is jó irányba mentünk, mégsem a jó helyen értünk ki. Pár száz métert visszafelé gyalogolva értünk a következő ellenőrzőpontra, a Piros-házhoz. Ott egy szép pecsétet, valamint csokit és némi vizet kaptunk. Egy rövid pihenő után folytattuk a túrát, de - szóbeli eligazítás alapján - nem a térképen jelzett útvonalon, hanem egy másik, de szalagozott földúton indultunk el. Pozitívum, hogy ez a szakasz a következő ellenőrzőpontig jól jelzett volt. Útközben készítettünk pár fotót a fák közül előbújó Balatoni látképről.

Landord után, a Piros ház felé

Legszebb panoráma azonban az újabb ponton várt bennünket. A két pontőr nagyon szerencsésnek érezheti magát, hiszen a feladata elvégzése közben végig csodás látványban lehetett részük. Pár perc erejéig elidőztünk ezen a helyszínen is, főleg fotózás céljából. Elindulást követően egy darabig jól követhető volt az útvonal, majd egy nem egyértelmű jelzésnél ismét elvétettük az irányt. Erre majd egy kilométer után jöttünk rá, amikor kiértünk a reggel már érintett kastély kapujához. Úgy döntöttünk nem fordulunk vissza, hanem elindulunk visszafelé az úton amin kezdtünk és Szőlőskislaknál visszatérünk a jó útvonalra. Ezen a szakaszon találkoztunk kései indulókkal, akiktől megtudtuk, hogy tavaly ők is eltévedtek pár helyen. A településen kerestünk egy kocsmát és betértünk egy kis frissítőre. Újabb ellenőrzőpont már nem várt ránk, ezért a kocsmától elindulva csak egy fotó erejéig álltunk meg a Balatonboglári Borgazdasági Zrt. bejáráatánál.


Ennek köszönhetően pár perccel egy óra után be is érkeztünk a célba a balatonboglári művelődési ház udvarába. Teljesítményünk elismeréséül kaptunk egy nagyon szép oklevelet és egy hozzá illő kitűzőt. Én még pecsételtettem egyet-egyet a Somogy Megye teljesítménytúrázója valamint az Észak-Somogy teljesítménytúrázója mozgalom igazolófüzeteimbe, mellyel ez utóbbi cím viselésére már jogosultságot is szereztem. A papírmunka után egy kis zsíroskenyeret illetve teát kaptunk melyet jóízűen azonnal el is fogyaztottunk. Közben átfutottam telefonomon a menetrendet, hazafelé tartó járatok után nézelődve, és arra jutottunk, hogy van még időnk helyben meginni valamit. Lementünk a központba és ott vártuk meg - italainkat elfogyasztva a vonatunkat. A vonattal Balatonmáriafürdőig mentünk majd onnan kis várakozás után busszal visszatértünk Marcaliba.

Ismét egy jó túrán vehettünk részt, ámbár néhány negatívum is akadt. Néhány helyen érzésünk szerint nem fedte egymást a valóság, a térkép valamint az itiner, így nehéz volt tájékozódni. Elmítettem már, hogy a címszavas útleírást nem használtuk, mert nagyon zavaros volt számunkra, kis kreativitással egy nagyon jó leírást lehetett volna csinálni belőle. Mindezeket nem számítva köszönjük a szervezők munkáját, hogy részt vehettünk a túrán, jó volt újra a természetben lenni egy kicsit. 

A túra folyamán - főleg Fodi által - készült képek itt érhetőek el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése