A túra célja Gödöllő városának főbb emlékhelyeinek megismertetése, nagy hangsúlyt fektetve az I. világháború 100 éves évfordulójának megemlékezésére. Továbbá kiállítások, közintézmények is nyitva álltak a túrázók részére.
A 30 pontból álló túránk állomásain 1-1 kérdést kellett megválaszolni a kísérőfüzetünkben. Rajtunk a Városi Múzeumnál volt, ahol az aktuális kiállításra vonatkozó kérdést kellett megválaszolnunk, majd a város legújabb köztéri szobrát kerestük fel, mely a gödöllői művésztelep társalapítóinak – Nagy Sándornak és feleségének, Kriesch Laurának – állít emléket. A főtéren a világháborúk áldozatai előtt is tiszteletünket tehettük. Utunk során - érintve a Községházát és az Állami Királyi Járásbíróság épületét - a Gödöllői Iparművészeti Műhelybe is benézhettünk, ahol a Művészsorsok a boldog békeidők után c. kiállítást tekintettük meg. Az idetartozó kérdés megválaszolásában nem voltunk biztosak, így a múzeum egyik dolgozója volt segítségünkre.
Következő pontunk a szövőműhely volt, melynek szomszédságában a műhely egyik alkotója – Körösfői Kriesch Aladár lakott. Ezután a Táncsics Mihály utcán elmentünk egészen az Állatkoordinációs központig, érintve a Ganz-óvodát és a Ganz-gyárat.
Utunkat az Erzsébet-parkban folytattuk, ahol Erzsébet királyné 2011-ben felújított szobrát kerestük fel. Itt kiélvezhettük az erdős park nyújtotta árnyékot a nap elől, a túra napján ugyanis fülledt meleg volt.
Mielőtt továbbmentünk volna a következő pontunkra, a helyiek szerint a város legjobb fagyizójánál pihenésképpen elnyaltunk egy fagyit. Nem csalódtam, tényleg nagyon finom volt.
S ha már Gödöllőn jártunk, a Kastélypark sem maradhat ki. Itt a pavilonnal kapcsolatos kérdésünk volt, majd a kastély bejáratánál lévő őrbódék számára voltak kíváncsiak. A kastélykápolna előtt áll az országzászlós mozgalom emlékműve, mely az összetartozás kinyilvánítására hívja fel a figyelmet.
A Vasútállomáson megtekintettük az Udvari vonatok és Királyi várók c. kiállítást, valamint a Gödöllői Városi Múzeum anyagából vett Királyi családot bemutató kiállítását. A kísérőfüzetünk tájékoztat a vasútállomás háborúban betöltött szerepéről, miszerint innen indultak harcba katonáink a gödöllőiek étel-ital ellátmányaival. A vasútállomást a vasúti hídon (felüljáró) hagytuk el a vágányokat számolva, mivel ez még a ponthoz kapcsolódó kérdés volt. Innen az Egyetem felé vettük az irányt, az Alsóparkon keresztül, ahol még megtekintettük a „Mászófa” nevezetű megdőlt juharfát. A szervezők nyilván azért tették meg a program részének, mert ez a fa minden gödöllői gyermekkorának szerves részét képezi. A fa maga több mint 60 éves.
Az egyetem területére érve, ismét egy szép parkba érkeztünk, elhaladtunk Kálmán herceg hatalmas szobra mellett, majd a régi Premontrei Gimnáziumnak helyet adó épület előcsarnokát is megtekinthettük. Itt az egyesület egyik tagja nyújtott felvilágosítást az épület történetéről, illetve eredeti rendeltetéséről (műszaki egyetem).
Az egyetemi víztorony következett, de mivel nem voltunk biztosak a helyes utat illetően, útbaigazítást kértünk az arra járóktól. Az egyetemi strandot megkerülve értünk el a toronyhoz. Udvarát körben kőből faragott zodiákus jegyet ábrázoló alkotás övezi, mivel a torony napóraként is szolgált és az idő múlását ezek a szobrok jelezték. Túránk csúcspontját jelentette, hogy felmehettünk a tetejébe. Itt kényelmesen elfogyasztottuk az „ebédünket”, közben csodáltuk a környező dombokat.
Következő pontunk a Botanikus kert volt, ahova a túra napján ingyen lehetett ellátogatni. Itt érdeklődésünk középpontjában az a vadkörtefa állt, amelyet még Grassalkovich Antal gróf ültetett. Hazánk legöregebb termést hozó vadkörtefája 280 éves.
Túránk végéhez közeledve már csak 2 pontot kellett érintenünk. Az időjárás is kezdett rosszra fordulni, így kicsit jobban szedtük a lábunkat. Egyik a palotakerti lakótelepen látható Tanácsköztársaság emlékmű, illetve a palotakert hévmegállónál álló romos épület volt. Az ehhez kapcsolódó kérdésünkre a választ az állomáson dolgozó forgalomirányító adta meg. Már előre mosolygott, biztos nem mi voltunk az első érdeklődő túrázók.
A célba beérve nem volt más hátra, mint bezsebelni a kitűzőt és oklevelet. Mivel csapatként neveztünk, a díjazás csak egy személynek volt megfelelő. Legnagyobb meglepetésemre ajándékot is kaptam, nem helyiként húznom kellett egy számot, így az ajándékom a Gödöllői Iparművészeti Műhely jubileumi kiállításának katalógusa. Művészetkedvelő túrázóként ez külön öröm volt számomra. A helyieknek mozi- színházjegyet sorsoltak, minden gyerek lépésszámlálót kapott. A bőkezű ajándékozás mellett búcsúzóul kaptunk még csokit és egy palack vizet is.
Ez a túra nem a kilométerek és a szintkülönbség legyőzéséről szólt. Remek családi program, lehetőség volt olyan helyekre is ellátogatni, ahol sok helyi lakos sem járt még. Mi nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük, hogy részt vehettünk és a soron következő Margita Gödöllő éjszakai túrán is ott leszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése