2013. május 25., szombat

Tartalmas hosszúhétvége

Szeretem a hosszú hétvégéket. Nem csak azért mert többet lehet pihenni, hanem azért is mert hosszabb programokat is lehet szervezni. Így történt ez a május utolsó előtti hétvégéjén, amikorra pünkösd is esett. Azt tudtam előre, hogy nem sokat fogok unatkozni, de ennyi mindenre még én sem számítottam. A továbbiakban az említett hétvége leírása olvasható.

Péntek délután kezdődött az egész. A szokásos vonatommal mentem Zsuhoz. Pesten találkoztunk nővérével, Ildivel és a vőlegényével, Mityával. Ők most egy hetet itthon töltenek, egyébként már jó ideje Londonban élnek. A csapat összeverődése után elindultunk Szigetszentmiklós (Miklós) felé. Útközben, buszra szállás előtt betértünk egy helyre, mellyel már egy ideje szemezgettünk Zsuval.  A Csepel Művek ipari park bejárata mellett található egy kocsma/palacsintázó egység. A kajálós részbe ültünk be, ahol 130 féle palacsinta közül választhattuk ki a nekünk megfelelőt. Mindenki óriásit kért, de mivel nem tudtuk igazából mivel állunk szembe, hatalmas meglepetés ért bennünket mikor kihozták az első darabokat.


Nagy nehezen legyűrtük az adagokat, majd hazafelé vettük az irányt. A buszról látszott már, hogy vihar készülget, de nem gondoltuk, hogy hatalmas esővel jön. A negyed óra alatt, amíg sétáltunk teljesen - konkrétan alsóneműig - átáztunk.

Ennek köszönhetőén a szombati napot a még meg nem száradt cipők hajszárítóval való feljavításával kezdtük, ugyanis várt ránk egy kis kirándulás. Először a Népligetbe mentünk, hogy összeszedjük a nap többi résztvevőjét. Velük együtt már nyolcan lettünk, és így indultunk a Margitszigetre.

Mitya, Ildi, Tubi, Kriszti, Tami, Nóri, Zsu
Először az volt a felállás, hogy piknikezünk, de az előző esti sok csapadék miatt ejtettük az eredeti tervet. Kerestünk egy csendesebb helyet és letelepedtünk, aztán Zsuval bejelentettük, hogy elmegyünk geoládát keresni. Két kíváncsi útitársunk is lett, Tami és Tubi személyében. Útközben érdeklődve hallgatták a játék közben szerzett élményeinket. Úgy nyolcszáz métert gyalogolva elértünk az egyik láda helyéhez. Odafele tartva bekukkantottunk kicsit a Vadaskertbe, majd továbbálltunk, hogy felkutassuk a rejteket.

Nyulak szigete

A kezdők szerencséje elv működött majdnem száz százalékosan. Tami, aki először jött velünk ládát keresni, elsőre majdnem kiszúrta a rejtekhelyet. Méretei miatt nem volt megfelelő, az igazit néhány méterre onnan találtam meg. Kiemeltük a ládikát - remélhetőleg feltűnésmentesen, - majd félrevonultunk a tartalma felkutatása céljából. Dolgunk végeztével továbbálltunk a közeli GCSZMS ládához.

Szent Margit sírja

A GCMUSZ után ezt is gyorsan megtaláltuk. Szerencsénkre még viszonylag kevesen sétálgattak a környéken, így mind az elővételnél, mind a visszarejtésnél könnyű dolgunk volt. A rosszabbik állapotú dobozkát leltük meg, de a jelszó abból is kinyerhető.

Játék után úgy döntöttünk, hogy egy kis sétára invitáljuk a társaság kényelmesebbik felét is, ezért hamar visszaindultunk a kiindulópontunkra. Lepihentünk egy kicsit, és ettünk pár falatot, majd nagy nehezen sikerült indulásra bírni a többieket. Először a Vadaskertbe mentünk – ezzel tudtuk kicsit motiválni a „lustábbakat”. Sok időt töltöttünk bent, az összes ott levő állatot végignéztük, majd a póniknál hosszabban elidőztünk. Mindenki megsimogatta őket, már aki elől nem szaladtak el. Miután végigjártuk a kertet, átsétáltunk a Domonkos-rendi kolostor romjaihoz. Korábban a fél csapattal már ott is jártunk az egyik geoláda ürügyén, ezúttal azonban több időt szenteltünk az építménynek. A romoktól a Japánkertbe mentünk. Odafele megálltunk egy kis standnál fagyiért, illetve vattacukorért. Vércukorszintünk helyreállítása után meg sem álltunk a kertig. Lélegzetelállító látvány fogadott bennünket, nagyon szépen rendben van tartva a szigetnek ez a kis darabkája. Egy ideig csak sétálgattunk és csodáltuk a tájat, majd egy árnyékos helyen lepihentünk kicsit. Ez az árnyékos hely történetesen a kert vízesésével szemben volt, melyet így hosszan szemlélhettünk.


A nap végéhez közeledve lassan elindultunk hazafelé. Este Mitya vezérletével előkészültünk a másnapi grillezéshez, majd nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggel Zsu és Ildi korán keltek, hogy elmenjenek a csajok elé Budapestre. Mitya meg én még lustálkodtunk kicsit, majd hozzákezdtünk az udvar és a terasz átrendezéséhez. Míg munkálkodtunk megérkeztek a többiek és gyorsan meg is ittuk a köszöntőt. Azután Mitya hozzálátott a grill beizzításához, és közben kikerültek az általa előző este bepácolt husikák - csirkemell, alsó-, felsőcomb, és tarja, valamint grillkolbászok is. A sütést - a társaság nyomásának engedve - Nóri vállalta magára, lévén szakmabeli, és meg kell dicsérni, mert nagyon finomak lettek. Persze ebbe a pácolás is besegített, valamint mindig akadt legalább egy segítő kéz a grillnél. Talán ennek a sürgés-forgásnak is köszönhető, hogy a kutyák sem maradtak finom falatok nélkül. Némelyik éppen sülő darab a gravitációnak engedelmeskedve a földön landolt, amelyet aztán már nem használtunk fel. Míg készültek a finomabbnál finomabb húsok, előkerültek a házi készítésű dolgok, egy kis Imi féle pálinka, és vörösbor, valamint Nóri és Kriszti által készített párizsis és meggyes csiga.

Amíg falatoztunk, addig szakácsnőnk keze alatt égett a munka, ennek köszönhetően a kezdéshez viszonyítva hamar asztalra került az ebéd.


Miután mindenki jóllakott folytattuk a beszélgetést, viccelődést, ami már sajnos nem tartott sokáig. A vidékről jött csajoknak időre be kellett érniük a Népliget buszpályaudvarra, hogy haza tudjanak menni. Jó magyar szokás szerint hosszúra nyúlt a búcsú, de nagy nehezen és szomorúan útra keltek, kétfős kíséretükkel. Miután elmentek, Zsuval és szüleivel nekiálltunk a romok eltakarításának. Viszonylag hamar végeztünk vele, majd utána tartottunk egy kis pihenőt, és a délután hátralevő részét Ildiékre várva töltöttük.

Este négyesben elmentünk bowlingozni Miklóson. Két órára béreltünk ki egy pályát, ami három körre volt elegendő a mi játékritmusunkkal. Időbe telt mire belejöttünk - kivéve Mityát, - de a vége felé a fáradtságot nem számolva már mindenkinek egész jól ment. Játék közben megéheztünk, úgyhogy rendeltünk pizzát, amit hamar meg is kaptunk, és hamar el is tüntettünk. Az első két kört Mitya simán nyerte, a többi helyezéseken felváltva osztoztunk a csajokkal. Az utolsó körben azonban nagy változás állt be. A Zsutól ellesett technikát használva néhány gurítással a vége előtt - az utolsó helyről – átvettem tőle a vezetést, és meg is nyertem a kört. Bár összetettben így is kikaptunk - Ildi remeklése, és Mitya két győzelme ellen esélyünk sem volt, - de így is remek hangulatú este volt.


Játék után hazafele sietve lépdeltünk, ugyanis a péntekihez hasonló időjárás mutatkozott ismételten, viszont ezúttal sikerült megúsznunk az elázást. Lepihenés előtt ittunk igazi angol teát tejjel, ami szerintem egy gyengébb tejeskávéval ér fel ízben és erősségben is. Este, elalvás előtt még néztünk egy filmet, ami jócskán átnyúlt a követkedő napra, de nem aggódtunk, nem kellett korán kelnünk.

Hétfőn délelőtt tíz órakor Zsuval elindultunk Budapestre, a Boráros térre. Ott találkoztunk rokonaimmal, Éva nénivel és Viktor bával, akikkel a nap további részét töltöttük. Először egyenesen Szentendrére mentünk, ahol sétálgattunk kicsit. Sok időnk nem volt, ugyanis nekem időre a Déli pályaudvarra kellett érnem. Sorra haladtunk az árusok között, majd egyszer csak betértünk egy kis sikátorba. Annak a végén egy kis lángossütő áll, ahol számtalan féle feltét közül lehet választani. Sorba kellett állnunk a lángosért, jelezve a hely népszerűségét, és a déli harangszó tovább szaporította a várakozókat. A késői tízóraink elfogyasztása után a Duna-part felé vettük az irányt, aminek szépségében az éppen felújítás alatt levő gát miatt nem igazán gyönyörködhettünk. Egy kicsit nézelődtünk még a főtéren, majd a villámlátogatásnak véget vetve, visszaindultunk Budapestre.

Ott betértünk ebédelni az Óbudán található Tiroli vendéglőbe. Egy kis családi étterem, rengeteg törzsvendéggel. Erről a finom ételek és az udvarias kiszolgálás gondoskodik. Viktor báék is már sokadszorra voltak ott. Rendelés után - egy nagyobb társaság miatt - a szokásosnál kicsit többet kellett várnunk a kihozatalra, de abszolút megérte a várakozást. Az ebéd elfogyasztása után kocsiba szálltunk és a Déli pályaudvarhoz mentünk. Ott én felszálltam a vonatomra, Zsuzsit pedig elvitték vissza a Boráros térre, ahonnan ő is hazament.

Hazafele úton kaptam az sms-t, hogy az otthoniak által előző estére szervezett összejövetelt eltolták egy nappal. Balatonmáriafürdőre (Mária) érve leszálltam a vonatról, ahol szüleim vártak már. Közösen elmentünk lángosozni, és közben meséltem nekik a mozgalmas hétvégémről. Onnan hazaérve hamar lepakoltam, majd elsétáltam a törzshelyünkre, ahol a többiek már alapoztak. Nem sokat voltunk ott, mivel egyikünknek az az ötlete támadt, hogy nézzünk le a Balatonra. Dobtunk össze kis benzinpénzt, majd autóba ültünk és elmentünk Máriára. Egy parthoz közeli kocsmából kértünk egy kört, majd megközelítettük a vizet. Ha már ott jártunk, úgy voltam vele, hogy belemegyek a vízbe. Igaz csak bokáig, de a többiek így is kicsit őrültnek tartottak, egészen addig, amíg egy másik társaság néhány tagja teljesen elmerült a víz alatt. Mivel felhős volt az ég, a naplementét nem élvezhettük a vízparton ezért visszamentünk az egységbe, és ott folytattuk a beszélgetést.

Így telt el nagyjából a pünkösd miatt hosszúra nyúlt hétvégém. Ennél jobb és mozgalmasabb nem volt mostanában, de remélhetőleg lesz még a közeljövőben. A rákövetkező napjaim is viszonylag telítettek voltak, ezért készült el csak késve eme írás.

A hétvége képei itt találhatóak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése