 |
| valakinek jól sikerült a túra :) |
Szokásos időben megtörtént az eligazítás, ahol megismerhettük a pályát, majd megkaptuk a feladatot, ami alapján bejelölhettük az érintendő pontokat. Miután ezzel végeztünk, felkészültünk az indulásra, de mivel még jócskán esett az eső várakozó pozíciót vettünk fel. Addig-addig vártunk, hogy már elmúlt éjfél is, úgyhogy kénytelenek voltunk elindulni, különben sok időt vesztettünk volna. Kilépve az épületből örömmel tapasztaltuk, hogy már alig esik, tehát nyugodtan lépdeltünk egyenesen Kőszeg irányába. Útközben begyűjtöttünk néhány utunkba eső kisebb pontot. Nagyon lassan haladtunk, Dzseko 400 kilométert vezetett Szombathelyig, én csak szimplán fáradt voltam, egyedül Zsu bírta volna a tempót de hátráltattuk őt. Egy szélvédettebb buszmegállóban letáboroztunk egy fél órára, aludni egy kicsit, ami után valamelyest könnyebben haladtunk. Az igazi nagy lendületet az adta, amikor találtunk egy éjjel-nappali vendéglátóegységet ahol ittunk egy kávét.
Első nagyobb állomásunk a Jurisics vár volt, Kőszegen. Ez az első őrzött pont melyet érintettünk a túra folyamán. A rajtnál megadott időt jócskán túlléptük, így a pluszpontról le kellett mondanunk. A ponton elvégzendő feladat megismerése után tettünk egy kis sétát a várárokban. Ott ki volt helyezve a vár rövid története, amit el kellett olvasnunk, és a lehető legtöbb dolgot megjegyezni belőle. Visszatérve a pontőrökhöz, kaptunk egy kérdéssort, amit a várárokban megszerzett tudásunk alapján kitöltöttünk. Tökéletesre nem sikerült, de szép pontszámot kaptunk rá így is. Ettünk picit egy közeli padon, majd tovább indultunk észak felé.
Érintettük a Korona bunkert, ahol a II. világháború alatt, 1945 márciusában a Szent Koronát elrejtették. Onnan felmentünk a Kálvária templomhoz, ahonnan korlátozottan, de rá lehet látni Kőszegre, majd a Trianoni emlékkereszt érintésével visszaindultunk dél felé. Két másik pont, a Bechtold István Látogatóközpont és a Szénsavas-kút felkeresése után elhagytuk Kőszeg térségét. PSZ sáv jelzéseket követve kerültük el a település végét jelző táblát. Nagyjából négy kilométert haladtunk Kőszegdoroszlóig, ahol az északabbra fekvő templomot kellett felkeresnünk. A feladat elvégzése után úgy döntöttünk keresünk egy kocsmát, és kicsit megpihenünk. A településre igaz Petőfi verse, miszerint "Falu végén kurta kocsma..", ugyanis a mi nézőpontunkból ott helyezkedett el. Legnagyobb bánatunkra zárva találtuk az egységet, úgyhogy tovább ballagtunk.
Pár km-t mentünk, és a pontok begyűjtése mellett, játékunknak is szenteltünk egy kis időt.
Kilátó a szőlőhegyen
Kőszegdoroszlóról, észak felől érkeztünk PS sáv jelzésen. Hamar megtalálható a láda, bár mi először nem olvastuk végig a leírást, és mást kerestünk. Két logbook-ot is tartalmazott, mindkettő megkezdve. Adminisztráció után továbbálltunk a kilátó felé.
A Kilátónál volt a második általunk érintett őrzött pont is, tehát két legyet üthettünk egy csapásra. Az időt ezúttal sem sikerült jól megadni, de az előző késésünkhöz képest pontosak voltunk. Ennél az állomásnál is egy kérdéssort kaptunk, melyet az eligazításon vetített filmből megszerzett információk segítségével majdnem száz százalékosra sikerült kitöltenünk. A feladat elvégzése után felszaladtunk egy kicsit a kilátóba, pár képet készíteni, majd sietve elindultunk.
200 éves körtefa
A Csömöte-hegyi kilátótól pár száz métert gyalogoltunk csak az újabb ládánkig. Két túra is zajlott a nap folyamán a környéken, ezért nagy volt a forgalom, ami miatt kicsit várakoznunk kellett. A rejtekhez Zsu ment, de mikor meglátta a kis építményt rögtön odainvitált minket is. Tényleg remek a rejtekhely, nagyon tetszett. A ceremónia elvégzésére lepakoltunk a fa alatt található padra, majd sietve továbbindultunk, mert időre mentünk a következő helyszínre.
Még épp időben érkeztünk a Holdfényliget Kalandparkba - a túra bónusz pontjára, - hogy megkaphassuk a pontosságért járó pluszpontokat. Az ÍrottKavics extrém torony nevű játék volt maga az állomás, mely első ránézésre ijesztő volt számomra. A feladat az volt, hogy aki a legrövidebbet húzza, annak fel kell másznia 16 méter magas toronyba és lecsúszni a kb. 150 méteres kötélpályán. A tériszonyom mellé persze, hogy nekem sikerült elnyernem a feladat teljesítésének jogát, de úgy voltam vele, hogy a csapatért bevállalom. A másik ok pedig az volt, hogy nem mindennap lehet ilyeneket kipróbálni, és később nagyon megbántam volna, ha visszakozok. Más csapat nem volt odaérkezésünkkor, ezért bárki kipróbálhatta, tehát Dzseko is lecsúszhatott, de ő már tét nélkül.
A parkból nagy lelkesedéssel indultunk tovább, amin még dobott az a tény, hogy Perenyén találtunk egy nyitott kocsmát. Beültünk és kikértünk egy-egy hosszúlépést, illetve egy kávét. Az italok elfogyasztása után továbbindultunk.
Gencsapáti Szentkút
Nagyjából napi utolsó állomásunk mind ládázás, mind a túra szempontjából. A leírás alapján hamar sikerült megtalálni a ládát. Szép, rendben tartott környezet, de már annyira fáradtak voltunk, hogy egy szem képet sem készítettünk. Villámgyorsan logoltunk, majd elindultunk, ezúttal már egyenesen a bázis felé.
Visszérkezésünkkor még nem volt teljesen kész a vacsora, úgyhogy beálltunk a sorba a zuhanyzónál letisztálkodni. Közben elkészült a vacsora, ami nagyon finomra sikerült. Elfogyasztása után bebújtunk a hálózsákjainkba. Én még bejelentettem a megtalált ládáinkat a geocaching.hu-ra, majd a többiek után én is álomra hajtottam a fejem.
Másnap a reggeli elfogyasztása után sor került az eredményhirdetésre is. Ezúttal a 27. helyet sikerült elcsípni az 53 csapatból. Volt már jobb is, de sikerült túlélni a túrát, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és azt hiszem ez a lényeg.
Ennyi volt nagyjából a Pingwin csapat 2013-as tavaszi túlélőtúrája. Az elején sajnos rossz taktikát választottunk. Nagyobb esőre számítva, inkább aszfalton indultunk el, ami miatt sokkal kevesebb pontot tudtunk érinteni, mint szerettünk volna. Legközelebb, ősszel okosabbak leszünk.
Összegzés, vélemény
Ismét egy remek programon vehettünk részt, hála érte a szervezőknek, bár néhány negatívumot szeretnék kiemelni. Elsőként a zuhanyozók számát. Valahogy biztos meg lehetne oldani, hogy legyenek plusz ilyen alkalmatosságok, ha csak ilyen, vagy ehhez hasonló bázist sikerül szerezni. Maga az épület nagyon jó volt minden szempontból, ezt az egyet leszámítva. Másik dolog pedig a pályán lévő pontok elhelyezése. Jobb lett volna, ha nem északon van a pontok 65-70 százaléka. Így nagyon sokat kellett menni üresjáratban. Végül a zenés ébresztést hiányoltam még nagyon, bár ahogy pár emberrel beszéltem ez csak engem zavart.
Ezt a néhány rossz élményt leszámítva viszont tényleg nagyszerű volt minden: a feladatok, a kaja a bázison, és az egész szervezés, szokás szerint. KÖSZÖNJÜK!
Legközelebb ősszel a Vértesben (, vagy korábban).
A hétvégén készült képekből néhány darab itt található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése