Vasárnapi geocaching

A hétvége második napján nagyjából az előző napi  tevékenységünket folytattuk, annyi különbséggel, hogy a túrabakancsot kocsira cseréltük, és úgy indultunk útnak. Nagy családi programnak indult, de végül csak ketten maradtunk Zsuval az eseményre. Tervünk szerint hat ládát szerettünk volna begyűjteni a nap folyamán, amelyet ezúttal sem sikerült maradéktalanul teljesítenünk.

2013. április 21.

Hétszáz éves hárs

Napi első állomásunk a szőkedencsi temető volt. A sírkert közepén áll egy hatalmas hársfa, mely már - a becslések szerint - több mint hétszáz éve növekszik. A hatalmas matuzsálem fotózásánál tartottunk még csak, mikor megütötte a szemünket valami nem oda való dolog. Rögtön ki is emeltük rejtekéből a ládát, és nekiálltunk a tartalma felfedezésének. A papírmunka és egy kis csere-bere után visszarejtettük a helyére a ládát, és készítettünk még pár képet a fáról és környezetéről. Fotózást követően visszaszálltunk a kocsiba és továbbindultunk.

Rezervátom

Utunk a Balatonmagyaród közelében elhelyezkedő Bivalyrezervátumhoz vezetett, pontosabban csak a bekötőútjáig, a rezervátumba nem mentünk be. Az út mellett van a rejtekhely, amit rövid idő alatt megtaláltuk, és "előástuk" belőle a ládát. Miközben ügyködtünk a tartalmával, rengeteg autó jött a rezervátum felé, jelezve, hogy forgalmas helyről beszélünk. Sietve végeztünk a tevékenységünkkel - nehogy felfedjük a rejteket az illetéktelen arra járók előtt, - és haladtunk is tovább a következő állomás felé.

Kányavári sziget

Már számtalanszor jártunk a Kis-Balatonnál és a Kányavári-szigeten, legutóbb tavaly, de akkor még nem voltunk megszállott játékosok. Ez alkalommal ezért jobbára csak a láda megszerzésére koncentráltunk, ám az oda vezető úton azért figyeltük az ébredező természetet. Az elmúlt időszak csapadékossága meglátszott mindenütt, számos - amúgy szárazon levő - terület víz alatt volt. Sajnos a láda rejtekhelye is egy ilyen területen van jelenleg, ezért mi úgy döntöttünk, hogy másik alkalomra hagyjuk a begyűjtést. Sétálgattunk még egy kicsit - kissé szomorúan, - aztán visszaültünk a kocsiba és folytattuk ládaszerző utunkat.

Zalavár

Következő állomásunk a Kis-Balatontól északra elterülő kis falu, Zalavár volt. Kettő ládát is kinéztük indulás előtt de erre az egyre vállalkoztunk, mivel a másik nehezen megközelíthető a korábban leesett rengeteg csapadék miatt. Közvetlenül az út mellett, de nem túl feltűnő helyen áll a rejtek. Pillanatok alatt megtaláltuk a dobozkát és a rengeteg rovar miatt sietve végeztük a kis ceremóniát is.

Nagy halott madarak szelleme

Napunk utolsó ládáját Zalavár felől közelítettük meg. A Sármelléktől nyugatra elterülő régi katonai - ám ma újra fellendülőben levő - repülőtér volt a célpontunk. Elég rossz minőségű úton jutottunk oda, az volt a szerencsénk, hogy nem volt sár, különben biztos, hogy ott ragadunk. Az egyik volt hangár tetején kötöttünk ki a rejtekhelyet keresve, ahonnan látni lehetett az új kiszolgáló épületeket és egy éppen a kifutón tartózkodó és felszállásra készülő repülőgépet. A papírmunka elvégzése és ajándékcsere után benéztünk a hangár belsejébe is, majd hazafelé indultunk.

Bár nem sikerült minden kiszemelt ládát begyűjtenünk, azért boldogan, sok élményt és tapasztalatot gyűjtve tértünk haza. A kimaradt ládákat pedig a lehetőségek szerint rövid időn belül pótolni szeretnénk. A nap folyamán készült képeket itt lehet megtekinteni.