2013. április 06.
Napi első programunk egy régebbi elmaradásunk pótlásával kezdtük volna a Lánchídnál, azonban ez alkalommal is úgy jártunk, mint első próbálkozásunkkor. Sok turista sétálgatott a hídon, mi pedig nem szerettük volna felfedni a láda rejtekét, ezért inkább otthagytuk a helyszínt. Majd nyáron - a tavalyi mintájára (http://csatangolasaim.blogspot.com/2012/06/budapesti-latvanyossagok-i.html) - csinálunk megint éjszakai ládázást, és akkor megkeressük. A hídról nem mentünk messzire, konkrétan csak a Clark Ádám térig, a Nullás kilométerkőig.
A 0 kilométerkő
AZ első találatunk a nap folyamán. Nehezen leltünk rá, szinte az összes potenciális rejtekhelyet átnéztük a környéken csak a legnyilvánvalóbbat nem. Teljesen véletlenül bukkantunk rá mikor pár lépést távolabb mentünk a helytől. A láda sajnos már régóta ázik így, se jelszót, se száraz naplófüzetet nem találtunk benne. A kis jegyzetfüzetemből téptem egy lapot - arra jegyeztük fel a megtalálásunkat, - bízva abban, hogy mostanában nem lesz eső és az utánunk jövők tudnak mibe írni, valamint mielőbb átesik a láda egy karbantartáson.
WiCD - Nice view #1
Napi túránk folytatásaként a Várba indultunk. Kerültünk egy kicsit, és a Várbazár felől érkeztünk. Kis emelkedő és pár lépcsőfok leküzdése után meg is érkeztünk a helyszínre. A láda a nevéhez híven tényleg szép kilátást mutat: látszik szinte egész Pest, a Gellért-hegy a Szabadságszoborral, a Margitsziget. Sajnos az enyhén párás idő rontott kicsit az összképen, de így se lehet okunk panaszra. A ládika maga hamar meglett, köszönhetően a leírásnak. Gyorsan - és remélhetőleg feltűnésmentesen - naplóztunk, majd még egy kis nézelődés után továbbindultunk.
WiCD - Matthias Fountain
Következő állomásunknak a Mátyás-kutat választottuk a Vár udvarában. Eme alkotás közelében van a következő rejtek, amelyet felkerestünk a nap folyamán. Néhány kínai turista lehet furcsán tekintett ránk a ládához vezető úton, de szerintem jobban el voltak foglalva a látnivalókkal, mint velünk. A ládát feltűnésmentesen magunkhoz vettük, majd félrevonultunk az adminisztráció lebonyolításához. Az újabb találat után boldogan indultunk tovább a Mátyás-templom felé.
Ott két ismerőssel találkoztunk, Zsu barátnőjével, Alinával, és a párjával, Gáborral. Míg vártunk rájuk keresgéltünk, mivel a templomnál is van egy láda. Kerestük mindenhol, ahol csak rés volt. Sajnos nem leltük, de ezt a saját hozzá nem értésünk számlájára írjuk, mivel utólag visszanézve - a láda oldalán - másoknak gond nélkül sikerült. Miután megérkeztek továbbálltunk másik helyszínre és folytattuk a keresgélést.
WiCD - Jesuit Stairs
Következő ládáért a Halászbástyához mentünk. Ott a Jezsuita lépcső érdekelt minket, melyen a Hunyadi János útról lehet feljutni a bástyához. A lépcsőről lehet elérni a ládát, melynek a megtalálásában korábban ott járt keresők lábnyomai segítettek. Keresgélés közben újonc társainknak magyarázgattuk a ládázás rejtelmeit.
WiCD - Fortuna Alley
Az utolsó ládánkért visszatértünk a Mátyás-templomhoz, majd onnan észak felé a Fortuna utcában folytattuk a sétát. Az onnan nyíló Fortuna köz volt a célpontunk, melyről a láda is kapta a nevét. Gyorsan naplóztunk majd, az irányítást átadtuk társainknak.
Ők kész tervvel érkeztek, hogy milyen épületeket tekintenének meg a Budapest100 program keretein belül. Az esemény lényege, hogy olyan 100 évnél régebbi épületekbe lehet bejutni, amelyek egyébként lakóházként, vagy olyan intézményként üzemel, hogy nem lehet szabadon látogatni. Elsőként a II. kerületbe, a Török utcába mentünk, ahol egy lakóház volt a célpontunk. Sajnos csak a belső udvart tudtuk megtekinteni, mivel egyébként vezetéssel lehetett csak körbejárni, arra meg sokat kellett volna várnunk. Helyette - a ház feletti dombon, - az alig pár száz méterre levő Gül Baba Türbét látogattuk meg. Gül Baba harcos muszlim szerzetes volt, aki a megszálló török sereggel érkezett 1541-ben. Itt halt meg Budapesten és itt is temették el. Később a sírja fölé emelték ezt a mauzóleumot. A kis dombot, és jó pár lépcsőt kellett megmásznunk érte. Nagyon megérte felkaptatni, nagyon szép török jellegű kert, bár kicsit jobban rendben lehetne tartani a közvetlen környezetét. Az épületegyüttes tetejéről szép kilátás nyílik a városra. Csináltunk pár fotót, majd villamosra szálltunk, és azzal mentünk következő helyszínünkre.
A Markó utcában található Igazságügyi Palota volt a célpontunk. A bejáratnál mágnes kapun kellett áthaladnunk és a táskáinkat is átnézték az ott szolgálatot teljesítő rendőrök. Átvizsgálás után hallhattunk pár szót az épületről, és a megtekinthető termekről, programokról. Az előtérben és néhány teremben olyan - a Néprajzi múzeumból hozott - tárgyakkal találkozhattunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az igazságszolgáltatáshoz. Az összes látogatható teremben kaptunk plusz információkat az adott helyiségről. Ilyenek például a Kúria elnökének a dolgozószobája, ahol szinte az összes berendezés az eredeti, az építés korából való, vagy a rabok őrzésére szolgáló szoba, ahol a gyerekek remekül szórakoztak a cellák rácsai között. Három tárgyalóteremben negyedóránként per szimulációk zajlottak. Az egyikre benéztünk pár percre, de ülőhelyünk nem volt ezért végül is kijöttünk. A tárgyalók után már nem volt más látogatható terem, ezért elhagytuk az épületet.
Következő programnak egy késői ebéd elfogyasztását választottuk. Kerestünk a körúton egy gyorséttermet és beültünk enni. Közben beszélgettünk a további lehetőségekről, majd végül arra jutottunk, hogy már fáradtak vagyunk még egy múzeumhoz és inkább hazaindulunk. Hazaérve ettünk egy kis rendes kaját is, majd fáradtan, - de élményekkel teli - elterültünk az ágyunkban. Szokásainkhoz híven, nem teljesítettük a teljes tervünket, de még számtalan lehetőségünk van pótolni. Remélhetőleg jövőre is lesz Budapest100, és akkor majd több épületet megtekintünk, mint ezen a hétvégén.
A napközben készült képekből egy kis válogatás itt található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése