Gyors nevezés után egyedül indultam a Szépjuhásznétól, de az első és az utolsó pár száz métert leszámítva folyamatosan volt társaságom. S sáv jelzést követve felkapaszkodtunk a Nagy-Hárs-hegyre, ahol az első ellenőrzőpont állomásozott. Az onnan lefelé vezető úton - próbálgatva az új cipőm képességeit, - egy szép perecelést sikerült bemutatnom. Közönségnek csak alkalmi társam volt a közelben. Miután lepucoltam magamról az elmúlt napok esőzéseitől kialakult sárt, nyomban meneteltünk is tovább.
Továbbra is a S sáv nyomán közeledtünk második ellenőrzőpontunk, a Szépvölgyi út felé. Közvetlen a pont előtti kaptatón elhagytuk egymást, mivel én kényelmesebb tempóban gyűrtem le az emelkedőt. Pecsételés után lemostam a kicsit még mindig sáros kezemet, majd egy szendvicset előkészítve keltem útra.
Velem egy időben indult egy társ is, akivel már korábban is váltottam pár szót, ezúttal viszont egészen az utolsó ellenőrzőpontig együtt haladtunk. Néhány elágazást sikeresen elvétettünk, mert a jelzésekre nem figyelve, egészen egyszerűen arra mentünk amerre logikusnak tűnt. Szerencsénkre mindig találtunk egy ösvényt, amin visszatérhettünk a helyes útra. Egy-két nagyobb pocsolyával meggyűlt a bajunk a szakaszon, de ezeken kívül jómagam sokkal nagyobb sárra számítottam. A Virágos-nyeregbeli ellenőrzőpontnál csak egy gyors pecsételésre álltunk meg, majd folytattuk is menetelést a Csúcs-hegy felé.
Mondanom sem kell, ott is figyelmen kívül hagytunk egy elágazást, és másik úton keltünk át a hegyen. Rövidebb nem volt ez, mint az eredeti, ezért lelkiismeret furdalás nélkül emlékezem meg róla. A hegyet elhagyva, rátértünk a helyes útra, amelyen Solymár irányába gyalogoltunk. Nagyon tetszett ez a szakasz, korábban még sosem jártam errefelé.
A nézelődés és beszélgetés közepette azon kaptam magam, hogy megérkeztünk a következő ellenőrzőpontnak otthont adó Alsó-Jegenye-völgybe. Igazi kis terülj-terülj asztalkám várt bennünket. Mindenféle feltéttel megpakolt zsíros kenyér, valamint többféle üdítő közül választhattunk. Társammal úgy döntöttünk, hogy egy 10 perces pihenő belefér az időnkbe, és kényelmesen falatoztunk kicsit.
A ponttól tovább egy hangosan tovaszaladó patak mellett ballagtunk, majd kiérve a Solymár felé vezető műútra egy 3 fős csapatba botlottunk. A helyes irányt keresve böngészték az itinert, melyet végül közösen sikerült meglelni, és csapatostul folytattuk a túrát. Máriaremetén - bár nem volt része a túrának, - tettünk egy kis sétát a templom felé.
A Remete-szurdokban kis kényszerpihenőt tartottunk egy filmforgatás miatt. Állatokat is alkalmaztak ezért sem mehettünk a helyszín közelébe. Jó páran összegyűltünk már mire végre kísérettel elhaladhattunk a forgatócsoport és a különböző filmes kellékek mellett, majd nemsokára újabb ponthoz érkeztünk.
A pecsételést követően folytattuk az utat, és több jelzésváltást követően a Vörös-pocsolyához, túránk utolsó előtti állomásához érkeztünk. Az igazolás mellé egy szelet csokit is kaptunk útravalónak. Jól is jött, így a túra vége felé kicsit fogytán volt az energiám - nem jól gazdálkodtam a pótlással.
A pont után végig a P sáv jelzésen gyalogoltunk a célig. Nekem egész friss élmények álltak rendelkezésre az útvonallal kapcsolatban - igaz ellenkező irányban, - így csak a tájra kellett koncentrálnom. Kicsit már elkezdtünk szétszóródni, és mire az utolsó ponthoz megérkeztünk már csak ketten maradtunk a csapatból. A Fekete-fejre való felmenetelnél már végképp kimerülőben voltak a tartalékaim, ezért az utolsó szakaszra - mint már említettem, - egyedül maradtam. Menet közben aztán kikötődött a cipőm, elszólított a természet, és még sorolhatnám azon tényezők sorát ami az amúgy is szerencsétlen sorsomat még jobban tetézte.
Lassan ballagva az utamon megérkeztem a túra céljába, ahol megkaptam az utolsó pecséteket, valamint a teljesítésért járó oklevelet és kitűzőt. A Budapest Kupa füzetemet, ha nem kérdezik el is felejtettem volna. Hála a szervezőknek abba is időben belekerült a pecsét és nem az üres rubrikát kellett otthon nézegetnem.
Nagyon jó szervezés volt, mindenhol kedves emberek várták az ellenőrzőpontra érkezőket, jobb kedvvel tér haza az ember egy ilyen esemény után. A túra időjárás felelőse is külön dicséretet érdemel. Nagyon jó minőségű a térkép amit kaptunk, csak a "pálya" nagysága miatt elég kicsik lettek a betűk és vékonyak a különböző vonalak rajta. Valamint néhol jól jött volna a szöveges útleírás, de ennél több hiányosságot nem lehet felróni.
Budai 30: táv: 27,3 km, szint: 960 m, idő: 6:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése