 |
| Utcakép, Kőszeg |
Ez utóbbit a Kékfényben fogyasztottuk el, s közben jót beszélgettünk a pultos hölggyel. Ekkor már az ég is kezdett kitisztulni, úgyhogy amint befejeztük a kávénkat rögtön vettük is fel a táskáinkat. A város utcáit magunk mögött hagyva, egy enyhén emelkedő murvás-kavicsos úton folytattuk utunkat, melyen kis patakként csordogált lefelé az éjszaka lehullott és összegyűlt csapadék.
 |
| Ideiglenes vízfolyás |
A vízfolyás mentén ballagva elértünk utunk határ mentén húzódó szakaszához. Néhány lépés erejéig átszöktem az osztrák oldalra, hogy felmérjem az ottani helyzetet. Külföldi kalandozásaim után rákanyarodtunk a Kék egyik leghosszabb nyílegyenes szakaszára - csak egy kis hullámvasutazás dobta fel ezt a monoton menetelést. Jó néhány kilométer megtétele után egy kereszttel megjelölt elágazásban végre elhagyhattuk az egyenest.
 |
| Az első hosszú egyenes |
Tovább folytatva a menetelést egy étkezésre alkalmas helyet keresgéltünk. Sajnos térképünk nem jelölt semmi ilyet egészen Tömördig, mi azonban bizakodóak voltunk. Egyre csak csökkent a megteendő távolság a településig, viszont még mindig nem bukkantunk megfelelő területre, amikor egy hangos köszöntés fogadott bennünket az egyik magaslesről. Két - szintén a Kéket járó - pesti srác tartózkodott a magaslaton és éppen tízóraiztak. Váltottunk néhány szót és mivel ők már végeztek, fel is ajánlották a helyet nekünk, de mi úgy döntöttünk, hogy - mivel már nem voltunk messze, - inkább begyalogolunk a faluba.
Rövid idő alatt megtettük a hátralevő 1-2 kilométerünket, majd az Ilonavár sáncai alatt elhaladva rövidesen már a civilizáció nyomait fedezhettük fel az út mentén. Pár perc múlva már a település utcáin ballagtunk, majd az első utunkba kerülő padnál le is telepedtünk. Szép ráérősen elfogyasztottuk elemózsiánkat, közben az előttünk álló szakaszok térképét böngésztük.
 |
| Tömörd, templom |
Később jóllakottan indultunk meg a falu központja felé. A templomnál megkerestük a stemplit, majd úgy terveztük, hogy jobban körüljárjuk az épületet. Sajnos, mint kiderült a plébános, akit Zsu ismert már nem a faluban lakik, így a templombejárás és a beszélgetés elmaradt. Ezek hiányában kissé csalódottan hagytuk magunk mögött a települést.
Az ezt követő szakaszt - az első 2 kilométerét leszámítva, - újra a hosszú egyenesek uralták. A tájat leszámítva komolyabb látnivaló nem akadt ezért gyorsan haladtunk. A korábban megismert társak látótávolságba kerültek egy időre, de aztán újra eltűntek előlünk, mikor tartottunk egy kis szünetet.
A rövid beiktatott megálló után már meg sem álltunk egészen az Ablánc csárdáig. Nagyjából fél 5 magasságában érkeztünk meg az épülethez, és rögtön a pecsétet rejtő dobozkát céloztuk meg. A papírmunka után egy sátorozásra alkalmas helyet kezdtünk keresni. E célból beléptem a már régóta elhagyatottan álló csárda udvarára és a sátorhely-keresésből rögtön urbex lett.
 |
| Ablánc csárda |
Az egykor minden bizonnyal virágzó csárda épületei mára kifosztottan állnak. Ami értékes és mozdítható volt, már ellopták, ablakok betörve, minden tele szeméttel, az udvarban hatalmas gaz. Ezek láttán visszatértünk a kapuhoz és inkább kívül keresgéltünk tovább.
A lehető legjobb hely megtalálása után előkaptam a gázfőzőmet és megmelegítettük az aznapra szánt konzerveket. Vacsora után hamar felállítottuk a sátrat, majd egy gyors tisztálkodás után be is bújtunk a hálózsákunkba.
Napközben készült további fotók az alábbi linken:
 |
| 2014.08.21., OKT VIII., 2. nap: Kőszeg - Ablánc csárda |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése