2013.01.26, szombat
Reggel, kicsivel 7 óra után indultunk kocsival Marcaliból Balatonlellére, a túra bázisának helyszínére. E célra a város főutcája melletti Rudi Tanya étteremben kapott helyet a szervező csapat. Megérkezés után hamar beregisztráltunk, megkaptuk az igazolófüzetet és - egy kis lélekmelegítő elfogyasztása után - a megadott instrukciók alapján negyed 9 tájban elindultunk. A túra elején nagyjából egy kilométer erejéig a város utcáin lépdeltünk, majd egy hatalmas rétre értünk, melyen sok helyen hófoltok nehezítették kicsit a haladást. Ott még több, kisebb-nagyobb csapattal haladtunk párhozamosan, de a gyakori megállásunknak és nézelődésnek köszönhetően mindegyiktől lemaradtunk. A réten - a szalagozást követve - átvágtunk és kicsivel több, mint egy kilométer után - immár magányosan - újra a település útjain haladtunk. Több kanyart téve, figyelve az utcanév táblákat elértük a város határát. Onnan már látszott az elénk táruló és a túra egyetlen szintemelkedőjét adó Kis-hegy. Nyugatra tekintve a Balatonbolgár fölé magasodó Várhegyet láthattuk tetején a Gömbkilátóval, melyet a nap folyamán még terveztünk érinteni. Tovább ballagva egyenesen dél felé, áthaladtunk az M7-es autópálya aszfaltcsíkja felett ívelő kis hídon. Azon átérve nemsokára elérkeztünk a "lovas-völgybe". Egy hatalmas területre, ahol a lovassportok szerelmesei minden igényüket kielégíthetik. Közeledésünkre felfigyeltek a területet őrző kutyák is, akik - talán kis étel reményében - követtek bennünket egy darabig. Az egyik útelágazásban láthattunk egy errefelé ritkaságnak számító létesítményt, név szerint egy gémeskutat. Valószínűleg használatban lenne, ha nem lenne kiszáradva, így csak látványosságként szolgál. A völgyet magunk mögött hagyva elkezdtük a kapaszkodást a Kis-hegyre. Néhol meredek löszfal mellett haladtunk, melyen megtalálhatóak a korábban ott járt "túratársak" kézjegyei. Egy-két meredekebb részt leszámítva egyenletesen emelkedve jutottunk fel a Kis-hegyi Szent Donát-kápolnához, amely közelében volt az első ellenőrzőpont. Két kedves hölgy teljesített szolgálatot, és az igazolófüzetünkbe történt aláírás után nápolyival és szőlőcukorral kínáltak bennünket. Beszélgettünk egy kicsit pihenésképp, majd továbbindultunk a következő pont felé.
Az oda vezető, majd öt kilométeres szakaszon végig aszfalton lépdeltünk. Egy darabig kelet felé tartottunk a szűk úton, ahol csak egy arra járó polgárőr autó zavarta meg a haladásunkat. A kezdeti szűk kanyargós út a hegy lábához érve kicsit kiszélesedett és eztán már egyenesen haladtunk rajta észak felé. Útközben néhol a fák között látni véltük az irmapusztai halastavak víztükrét, melynek partján a következő ellenőrzőpont várt minket. Az észak felé tartó egyenesről egy szennyvíztisztító telep után fordultunk kelet felé, majd nagyjából nyolcszáz méter után ismét észak felé kanyarodtunk. Pár száz méter után - mielőtt az út beért volna Balatonlellére - elkanyarodtunk Irmapuszta irányába. Kicsit hullámvasutazva lépdeltünk az ellenőrzőpont felé. A szolgálatot teljesítő pontőr már messziről üdvözölt minket. Odaérve rögtön kaptunk egy aláírást a füzeteinkbe, majd meg lettünk kínálva egy kis málnaszörppel. A hideg ellenére kértünk egy-egy pohár hideg szörpöt, majd elbeszélgettünk egy kicsit a pontőrrel. Közben több kis csapat beért minket, így egy kellemes kis beszélgetés alakult ki. Elkortyolva az innivalónkat összeszedtük magunkat és elindultunk.
A ponttól tovább haladva egy darabig a halastavak partjával párhuzamosan haladtunk észak felé. A tavaktól távolodva pár száz méter után elértünk egy - az M7-es autópálya fölött ívelő - vadátjáróhoz. Azon átérve, néhány száz méter után a túra elején már érintett réten folytattuk az utat. Innentől fogva pedig már teljesen ismerős úton haladtunk egészen a bázisig. A célba kicsivel negyed egy után toppantunk be. Érkezés után lejelentkeztünk a szervezőknél, akiktől a teljesítés elismeréséül átvehettük az okleveleinket és a kitűzőket. Díjátadó után a hátsó udvarba irányítottak bennünket, ahol bográcsban gőzölgő babgulyás várta, hogy fogyasszunk belőle. A jóízű ebéd elfogyasztása után bepattantunk a kocsiba, ám mielőtt elindultunk volna haza, még be szerettünk volna gyűjteni pár geoládát. Ehhez először a bázistól nem messze levő Református imaházat kerestük fel.
Churches near Balatonboglár 09 (Templomok Balatonboglár környékén 09)
Első geocaching.com-os ládáim egyike, volt már néhány találatom, de azokról sajnos nem született, és nem is fog születni bejegyzés. Mivel kocsival érkeztünk a helyszínre, beálltunk a közeli szupermarket parkolójába. Az izgatottságtól és a fáradtságtól figyelmetlenek voltunk, ezért fölöslegesen megkerültünk egy kisebb tömböt, melyet hangos kacagással nyugtáztunk. Sokáig keresgéltünk a megadott koordinátákon sikertelenül, és mikor már a feladás határán voltunk, akkor fedeztük fel a helyet. Pontosabban előtte is láttuk, hogy ott van az a bizonyos tárgy, de nem is gondoltuk, hogy mi a célja. Sajnos csak napló volt benne, így nem gyarapíthattam a cserélt ajándékaim gyűjteményét.
Következő állomásunk a már említett szomszédos Balatonboglár településen volt. Ezúttal a várhegyi Gömbkilátót céloztuk meg. Ehhez a ládához Dzsekoék miatt jöttünk, Zsuval mi már becserkésztük korábban. A kilátó a tavaly nyári újranyitást követően fizetős lett, de a téli időszakban ingyenesen lehet látogatni. Csodálatos látványt nyújt fentről a félig befagyott Balaton, még akkor is, ha a fáktól csak néhány részletét látni. Kis nézelődés és fotózás után felkerestük a rejtekhelyet, majd a naplózás után tovább indultunk.
Vörös és Kék
Nem is mentünk messzire, csupán szomszédos dombtetőre. Itt található a láda nevét is adó két kápolna. Az egyik döntően vörös, másik pedig kék színben pompázik. Mindkét kápolna az 1800-as évek közepe táján épült, neogótikus stílusban. E két kápolnának állít emléket ez a geoláda. Az építményektől kicsit távolabb, egy erdő szélén található a rejtek, melyet Dzseko pillanatok alatt felfedezett. Díszes környezetéhez képest kicsit szegényes volt a tartalma, de végre cserélhettem ajándékot. A környéken járkálók miatt, vigyáznunk kellett a visszarejtésnél, de remélhetőleg nem fedezték fel a tevékenységünket. Végezetül felmentünk a domb legmagasabb pontjára, ahonnan látni lehetett a Gömbkilátót és egy kis darabot a Balatonból. Rövid nézelődés után hazaindultunk.
Fischl ház
De mielőtt elhagytuk volna a várost, még betértünk a központba, hogy egy utolsó ládát begyűjtsünk. E ládával fordított volt a helyzet, mint a kilátónál levővel. Így nem kellett sokat keresgélnünk, hála segítőinknek, Noéminek és Dzsekonak. A rejtés és maga a láda is nagyon ötletes, sajnos képet nem mutathatok róla, pedig mindenkinek látnia kéne. A láda rejtekből való kihalászása után megejtettük a naplózást és az ajándékcserét. Visszarejtés után gyorsan kocsiba pattantunk és meg sem álltunk hazáig.
A túrán és a ládázás közben készült képekből egy válogatás itt található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése