Első alkalommal szombat délután keltünk útra. Eleinte szomorúan tapasztaltuk, hogy a pályák többsége vagy zsúfolva van, vagy használhatatlan. Felmentünk egészen a Nagypincéig, ahol ismerősök ajánlottak egy még nem bejáratott, de a célra alkalmas területet. Fel is kerestük és kis munkával rövid időn belül használhatóvá is sikerült tenni a domboldalt. Hárman voltunk, így nem kellett sokat várni két csúszás között. Nagyjából egy órát tudtunk maradni - mivel elkezdett sötétedni, - ezért úgy döntöttünk, hogy a következő nap délutánját is ott fogjuk tölteni.
Vasárnap már korábban indultunk, hogy több időnk legyen, és többen is voltunk, öten, négy szánkóval. Útközben a pályánk felé észrevettük, hogy az egyik előzőnap zsúfolt hely akkor éppen üresen tátong. Azonnal le is tértünk, hogy kipróbáljuk, ám szomorúan tapasztaltuk, hogy a sok lecsúszással számunkra élvezhetetlenné tették a pályát szombaton. Maradtunk tehát az eredeti tervnél és tovább indultunk eredeti célpontunk felé. Mikor odaértünk, már ott voltak a helyszínen az ismerősök, akik ajánlották a terepet. Érdekes szerkezetet - egy snowboard-ra erősített deszkát - használtak a lecsúszáshoz. Hason fekve lehet csúszni vele, és elég nagy sebességet lehet elérni vele. Lehetőséget kaptunk mi is a kipróbálására, ami nagyon nagy élmény volt. Ezután nem is volt sok kedvünk szánkózni, úgyhogy pár lesiklás után inkább csak leültünk beszélgetni, ami közben elfogyott a magunkkal vitt lélekmelegítő is. Így jött el az idő, hogy elinduljunk, hogy még sötétedés előtt hazaérjünk.
Hétvégén, a havas Marcaliról készült néhány fotó itt.
..A kiscicát majdnem el is felejtettem. Szombaton találkoztunk vele:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése