2014. február 17.

Pilis barlangjai 30

Az elmúlt hétvégén több túra közül választhattunk, de a felkínált barlanglátogatások miatt végül erre esett a választásunk. Másik szempont a Zsuval tett újévi fogadalmunk volt, miszerint 30 km-nél kevesebbet nem megyünk teljesítménytúrán. Pár túrával a hátunk mögött, február közepére azért sikerült összehozni egy ilyent is. Fotó alatt a túra történései bontakoznak ki.


Reggel 6 órakor már buszon voltunk, így jóval a hivatalos rajtidő előtt már a Szépjuhásznénál voltunk. A szervezők szerencsére rugalmasan kezelték az előzetesen közzétett rajtidőket. Gyorsan beneveztünk, magunkhoz vettük a rengeteg információt tartalmazó igazolófüzetet és háromnegyed 8 magasságában meg is kezdtük a túránkat.

Első "akadályként" felkaptattunk a Hárs-hegyre, és pihenésképp felszaladtunk a Kaán Károly kilátó tetejére, hogy végre megtudjuk milyen onnan a panoráma. Nézelődés után elballagtunk - az első ellenőrzőponthoz, - a Bátori-barlang bejáratához. Az igazolópecsétet lent a barlangban adták, ez miatt kicsit várnunk kellett, ugyanis véges számú védősisak állt a rendelkezésre. Ezen tényező miatt adhattak volna a szintidőre, ugyanis ez a túra szempontjából holtidő. Miután lejutottunk rögtön pecsételtettünk is, nehogy kétszer kelljen fordulni, majd kicsit körbenéztünk az üregben.


Visszatérve a felszínre felkaptuk a táskáinkat és leereszkedtünk majdnem egészen a Gyermekvasút sínpárjáig, majd a P sáv jelzésen elindultunk Nagykovácsi irányába. A Petneházy-rétig mentünk a piroson, majd onnan szalagozást követve lépdeltünk. Egy - valószínűleg régi - P körút jelzés megtévesztett többünket, ezért korábban letérve a szalagozásról pár száz métert téves irányba gyalogoltunk. Visszatérve az útra felfedeztük a további szalagozást. Teljes mértékben akkor nyugodtunk meg igazán - a helyes irányt illetően, - mikor a Remete-hegyi kaptató után elértük a Hét-lyuk zsomboly közelében elhelyezett ellenőrzőpontot. Ha nem szólnak ránk, továbbmentünk volna pecsételés nélkül, mert egy távolabb pihenő párról hittük, hogy ők a pontőrök.

Onnan nagyjából szint változás nélkül haladtunk Nagykovácsi határáig, egyedüli hátráltató tényező a sár volt. Elérve a Zsíros-hegyi turistaház maradványaihoz, a K sávról áttértünk a Z sávra és ezen jelzések nyomán közelítettük meg a Solymári-ördöglyuknak nevezett barlangot. A pecsétet a felszínen kaptuk, a barlanglátogatás fakultatív programként szerepelt. A felkínált lehetőséget kihasználva lementünk a barlangba, egészen a lépcsősor aljáig, ameddig komolyabb felszerelés nélkül is még le lehet menni. Ez a felszínhez képest körülbelül 35 méteres mélységet jelent. Rövid lent tartózkodás után hamar folytattuk a túrát - megtekintettük az előttünk álló terepet, - és útnak is indultunk.


Visszatértünk a Z sávra, ami egyenesen Solymárra vezetett bennünket. Átverekedtük magunkat a településen, majd a 10-es úton és meg sem álltunk egészen a Házi-réti víztározóig. Ez volt a negyedik ellenőrzőpont, egyben a 20 km-es táv célja. Zsíros kenyér és víz volt az ellátmány, mi azonban az igazolópecsét beszerzése után rögtön indultunk is, nehogy kicsússzunk a szintidőből.

A Z sáv jelzést meglelve a Kevély-nyereg felé folytattuk az utunkat. Ez volt a túra egyik legszebb része: a szűk csapáson kanyarogva haladtunk az egyre csak hullámzó szakaszon, ahol a sűrű fák mögül egy-egy kiemelkedett szikla is megmutatkozott. A Kevély-nyeregtől, egy kitérővel - külön szalagozást követve - haladtunk, a túra legsárosabb szakaszán: egy lépést tettünk előre, majd egy felet csúsztunk hátrafelé. E tényező miatt picit lassabban ugyan, de megállíthatatlanul lépdeltünk az 5. EP-hoz: a Kevély-nyergi-zsombolyhoz. A barlanglejáratnál vártak a pontőrök, akiktől megkaptuk a pecsétet, és indultunk is visszafelé a nyeregbe, ahonnan a S jelzésre kanyarodva közelítettük meg a Mackó-barlangot.

Az emelkedőt egyre nehezebben vettük, többször meg kellett állnunk szusszanni. A kimerültséggel küszködve értük el a pontot, majd a S jelzést követve ereszkedtünk lefelé. Tempónkon javítva hamar elértük a K jelzéssel ellátott utat, melyen balra kanyarodva már a Csobánkai-nyeregben jártunk. Elég hosszúnak tűnt a murvás út, mire megláttuk az autókat és az embereket egy asztal körül, már azt hittük célhoz értünk, de innen még balra az erdőbe kanyarodva kellett megközelítenünk a Macska-barlangot. Az erdős részt egy vízmosás kiszáradt meredek szakasza követte, itt kellett leereszkednünk, miközben csak arra tudtunk gondolni, hogy mindezt meg kell másznunk visszafelé.


Az egész túránk során fontosnak tartottuk a 8 órás szintidő betartását. Néha reménytelennek éreztük a túra szintidőn belüli teljesítését, de egyszer sem jutott eszünkbe, hogy feladjuk. A 7:35-ös indulással, 15:35-kor meg is kapuk a pecsétet, persze az időt csak mi néztük, a pontőrök nem foglalkoztak vele.

A pecsételést követve, még rápihentünk a még előttünk álló km-ekre, hogy lejussunk Csobánkára, ahonnan busszal szándékoztunk Pomázra eljutni. A visszafelé vezető úton azonban egy túratárs felvilágosított minket a szervezők által biztosított fuvarról, mely nagy megkönnyebbülést jelentett. Nehezen ugyan, de összejött egy kisbuszra való sporttárs, és már úton is voltunk. Pomázról pedig már szinte pillanatok alatt haza is értünk.

Utólag is nagyon jó döntésnek bizonyult ezt a túrát választani. Ez volt az eddigi legnehezebb, de a legtöbb kellemes tapasztalatot adó túránk is. Az, hogy meglátogathattunk néhány barlangot, külön élmény volt. Sikerünkön felbuzdulva, jövőre ismét elindulunk a túrán, de valószínűleg az egyik hosszabb távon. A szervezők beszámolóját olvasva megtudtuk, hogy sok viszontagsággal kellett megküzdeniük, ezek miatt még inkább le a kalappal előttük, hogy ilyen jó rendezvényt szerveztek nekünk.

Pilis barlangjai: táv: 30 km, szint: 1150 m, idő: 7:52

A túrán készült fotóink az alábbi képre kattintva tekinthetőek meg:
2014.02.16., Pilis barlangjai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése