2014. február 2.

Budai Piros Túra

Végre egy igazi téli túra hóval, hideggel és minden egyéb más dologgal ami ehhez az évszakhoz kell.

Újabb túrás szombat, ezúttal egyedül vágok neki - egyik társam sem ért rá, de ha túra van, menni kell. A Csillebérc - a starthely -  felé tartó buszon 1-2 kivételtől eltekintve csak túrára készülő emberek vannak. A buszról leszállva a városinál jóval hidegebbnek éreztem az időt, úgyhogy hamar behúztam az összes cipzáromat. A nevezés nagyon gördülékenyen ment, így a busznyi túrázó közül rövid idő alatt mindenki útnak indulhatott. Az emléklap alatt a beszámolóm további részletei olvashatóak.


A túra egyes szakaszait a két héttel ezelőtti Turul Túrákon már érintettem, és előzetesen tanulmányoztam, a P sáv nyomvonalát, tehát nagyjából a fejemben volt az útvonal. A start után pár száz métert a P+ jelzésen tettünk meg, majd ráfordultunk a P sávra Makkosmária felé - ez alatt el is fogyasztottam a nápolyit amit az itiner mellé adtak. Eleinte az volt a tervem, hogy valakihez csatlakozom a társaság miatt, de ahogy haladtunk előre, egyre jobban széthúzódott a csapat, ezért inkább úgy döntöttem, hogy a saját tempómat követve egyedül csinálom végig a túrát. Közben legalább tudok elmélkedni egy kicsit odafigyelni a szabályos lélegzetvételre. A nagy eszmefuttatások közepette egyszer csak azon kaptam magam, hogy már el is értem a templomhoz.


Az egyik fedett pihenőhelyen lepakoltam és megettem egy szendvicset, és pihentem még egy pár percet. Erre a pihenőre nem lett volna szükség ha nem koppan a fejem egy hatalmasat a "pavilon" kihegyezett díszlécén akkorát, hogy a sapka is leesik a fejemről. A pihenőt tehát diagnózis felállításával töltöttem, aminek a végén arra jutottam, hogy nem szenvedtem maradandó sérülést, tehát tovább engedtem magam.

Kicsit fájt ugyan a fejem búbja, de ez nem hátráltatott az előrehaladásban, sokkal nagyobb volt a motiváció, amit az Erzsébet-kilátó nyújtotta látvány jelentett. Csak néhány fotó kedvéért álltam meg. Fent a János-hegyen több kiránduló csoport is volt, pedig azt hittem a hideg idő rajtunk kívül mindenkit a meleg szobába "száműzött".


A kilátóhoz érve egyenesen felszaladtam a legfelső szintre, ugyanis onnan még nem volt szerencsém megcsodálni a környéket. Kicsit csalódottam néztem el a főváros irányába, ugyanis a hegytetőn tapasztalható szél a városban nem volt olyan erős, hogy kifújja a szmogot. A korlátozott látótáv és az erős szél miatt nem is tartózkodtam sokat fent. Kicsit melegedtem az alsó szinten, majd mivel ez volt a túra első és egyetlen -őrizetlen - ellenőrzőpontja elolvastam, hogy mi is a feladat. Miután megállapítottam a kérdés egyszerűségét gyorsan bekarikáztam a helyes választ aztán felkaptam a hátizsákom és folytattam az utat. Óvatosan ereszkedtem - a hótól nem mindig lehetett látni, hogy milyen a talaj, - nem szerettem volna megint úgy járni, mint múltkor.

A kanyargós lejtő végén a Szépjuhásznéhoz érkeztem. Azt nem tudom, hogy a Gyermekvasút jár-e ilyen sűrűn vagy én érkeztem mindig jó időben, de akárhányszor jártam ott, mindig találkoztam egy elhaladó szerelvénnyel.


Így történt ez most is, megvártam amíg elrobogott a szerelvény, majd átlépve a síneken útnak indultam a Hárs-hegy felé. Egy darabon P mellett S sáv is jelezte az utat, egy elágazásban azonban különvált a kettő. A S sáv a csúcsra vezet, a P sáv pedig azt megkerülve visz a cél felé. Ahogy lépdeltem egyszer csak ismerős papírdarabot találtam a földön. Felvettem és megláttam hogy ez valakinek az itinere úgyhogy eltettem, gondolván előbb-utóbb találkozom a gazdájával. Nem telt el sok idő és meg is találtam őt, aki tőlem tudta meg hogy elveszítette a kis dokumentumát - egészen addig nem tűnt fel neki hogy elveszítette.

Rövid időn belül egy már ismerős helyre értem. A Petneházy Lovasklub egyik karámját pillantottam meg a fák közül kilépve. Egy utolsó pihenőt tartottam a kerítés mellett, majd magányomban elindultam a már ismert úton Nagykovácsi irányába. Útközben szomorúan vettem tudomásul, hogy rengeteg lovas él a lehetőséggel, miszerint lóháton is szabadon használhatóak az erdei utak. Ezzel még nincs is semmi bajom, ellenben a lovak által otthagyott nyomjelzőkkel már annál inkább. Vannak olyan gyűjtőedények amelyek e produktum gyűjtésére szolgálnak, jó lenne ezeket kötelezővé tenni. Ezeket az akadályokat kerülgetve egyre közelebb jutottam a cél felé. Ahogy egyre közeledtem a településhez a kirándulók száma is egyre növekedett - feltehetően nagykovácsi lakosok délutáni sétájukat ejtették meg a környéken.


Nagyon megörültem mikor megpillantottam a fák közül elém táruló völgyet, és benne a házakat, ugyanis nem várt módon eléggé elfáradtam a túra alatt. A központ felé vezető út - a várakozásaimmal ellentétben, - egyáltalán nem volt jeges így gyorsan le tudtam ereszkedni, aztán elballagtam a Bányász utcában található Falatozóba. Telt ház volt, minden célba érkezett túrázó hosszabb időt töltött regenerálódással, különféle italok társaságában. Én nem terveztem sokáig maradni ezért, gyorsan a fogadóbizottsághoz léptem, akiktől a szép emléklap és kitűző mellé egy italjegyet is kaptam, amelyet ott helyben be is váltottam egy pohár forró teára. Elpakoltam a felesleges cuccaimat, aztán el is indultam - kezemben a teával, - a legközelebbi buszmegálló felé. Útközben hűlt annyit, hogy az én kényes formámmal is kényelmesen el tudjam kortyolni.


Nagy vonalakban ennyi történt velem a túra alatt. A reggeli -6 C° valamelyest enyhült a nap folyamán, és a rövid ideig tartó ónos/fagyott eső ellenére végig szép idő volt, egy-egy percre még a nap is megmutatta magát. A szervezők nagyon jóban lehetnek az időjárást befolyásoló erőkkel. Apropó szervezők. Remekül reprezentálták, hogy minimális létszámmal is lehet remek túrát szervezni. Ugyanazon személyek indították a túrázókat és fogadtak bennünket a célban, valamint egy (de akár több) őrizetlen ellenőrzőponttal is lehet kontrollálni a résztvevőket. Mondjuk a kérdés lehetett volna kicsit bonyolultabb is.

Összességében nagyon tetszett a túra, amennyiben időm és lehetőségem lesz rá ellátogatok a társaság többi túrájára is a plusz díjazás reményében.

Budai Piros Túra: táv: 19,2 km, szint: 625 m, idő: 4:10

A nap folyamán készült fotóim az alábbi képre kattintva megtekinthetőek.
2014.02.01., Budai Piros Túra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése