BUÉK 20

Szombat kora reggel. A helyszín Szigetszentmiklós, várunk a buszunkra, amivel Csepelre megyünk. Ott Hévre szállunk, majd villamosra, majd arról egy újabbra. Célunk Hűvösvölgy, a Gyermekvasút végállomása. Odaérvén feldereng az egy hétről korábbról való sok szép élmény. Nincs azonban sok időnk múltidézésre, oda kell állni a nevezéshez, különben a folyamatosan szállingózó emberek hamar sorrá tömörülnek előttünk. Be is állunk az egyik asztalhoz befizetni a nevezést és kitölteni a regisztrációs lapot. Röviddel ezután már az itinerért állunk sorba, majd felszerelésünk igazgatása után elindultunk az úton. Fotó alatt a túránk leírása található.

Túránkat a K jelzések követésével kezdtük majd rövid séta után, kanyart véve a S sáv jelek után bandukoltunk. Hogy ne húzza Zsu vállát, már itt elfogyasztottam a rajtnál kapott elemózsiát, a gyümölcslevet és a croissant-ot.

Egy hete pont ezen az útvonalon haladtunk - csak ellenkező irányban, - tehát újdonságot nem adott, így teljes mértékben a menetelésre tudtunk koncentrálni. Jelentősebb emelkedőkhöz még csak most kezdünk hozzászokni, így rendre haladtak el mellettünk rutinosabb, edzettebb társaink. Tavalyi egy túrára vetített átlagunkat már az első ponthoz érve bőven túlszárnyaltuk. A starttól alig egy óra alatt így is felértünk a hármashatár-hegyi első ellenőrzőponthoz.

Gyors pecsételés, fotó - csak a pont környékéről, az 50 méternél messzebb lévő dolgokat a köd lepte, - majd indultunk is lefelé a K jelzésen. Útközben a Fenyőgyöngye Vendéglőnél titkos ellenőrzőpont tartóztatta fel a menetelésünket, jó okot adva a frissítésre. Ezután felkapaszkodtunk az Árpád-kilátóhoz, ahol hagyományteremtő szándékkal készítettünk egy közös képet, és egyet az odaképzelt fővárosról. Onnan laza sétával - egy még részben nem érintet Z sáv jelzésű úton, - leereszkedtünk az Apáthy-szikláig, a következő ellenőrzőponthoz. Pecsételtettünk, aztán kimerészkedtünk a város fölé magasodó szikla peremére nézelődni kicsit, természetesen amennyire a levegő páratartalma engedte.

Ismét ismerős szakasz következett. Leereszkedtünk a múltkor megátkozott lépcsőkön és a meredek lejtőn, majd a túrát már bizonyosan megjárt társakat követve kanyarogtunk a főváros utcáin. Újabb lépcsősor következett, majd visszatértünk a túrázók természetes közegébe, az erdei utakra. Néhány rövid szakaszt leszámítva nem is láttunk aszfaltot túránk további részében. Emelkedve haladtunk és bár a jelzések is egyértelműen mutatták az utat, mégis csak a többiek lábnyomát követve lépdeltünk egészen a soron következő pontig. Megkaptuk a megszokott mókás pecsétet - ezúttal egy smiley és egy party-fejfedőt ábrázoló lenyomat járt, - és haladtunk is tovább a Nagy-Hárs-hegy csúcsa felé.

A rövidke szakasz fő attrakciója a Szépjuhászné, és a Gyermekvasút állomása volt. Sikerült egy épp induló szerelvényről megörökítenem néhány fotót. A vasúti síneken átkelve felkaptattunk a csúcsra, a Kaán Károly-kilátóhoz. A ködben úszó kilátó alsó lépcsőfokain rendezkedtek be a pontőrök, akik ismét egy szép bélyegzéssel látták el az igazolófüzeteinket.

Az építménytől a Kis-Hárs-hegy irányába indultunk lefelé, de a csúcsot nem érintve, egy kanyarral a Nagy-rét felé vettük az irányt. Közben kétszer is kereszteztük a Gyermekvasút sínpárját, egyik alkalommal újfent találkoztunk egy szerelvénnyel. Forgalmas úton való átkelést követve megérkeztünk a Nagy-rétre, melynek túloldalán az utolsó ellenőrzőpont várt ránk. Az érintés igazoltatását követően 4-5 fajta szaloncukor közül választhattunk. Ki is szolgáltuk magunkat, és az erőt adó bonbonok elfogyasztása után el is indultunk a cél felé vezető, alig 1 kilométeres szakaszon.

A virsli és tea illatát követve haladtunk az állomásépület felé. Megérkezésünk után pecsételtettünk az igazolófüzet utolsó rubrikájába és a startnál vásárolt Budapest Kupa füzetébe is, majd megkaptuk teljesítésért járó oklevelet és a jelvényt. Nekem, az eddig kapott jelvény/kitűzők közül ez tetszett a legjobban. A dokumentumainkat elpakoltuk és már az újévi virslivel és teával felpakolva kerestünk egy fél helyet ahova lepakolva elfogyasztottuk az ellátmányt.

Dolgunk végeztével, jóllakottan indultunk a villamos megálló felé - ahol ugyan már futva de elértük az éppen induló járatot. Ezúton köszönjük a vezetőnek, hogy még megvárt minket!

Ez volt az első BUÉK túránk, és harmadik a Budai-hegységben. Kezdjük nagyon megkedvelni a tájegységet, amihez ez a túra is hozzásegített egy kicsit. Az ellátmányok minőségével meg voltunk elégedve, bár személy szerint a nevezési díjat picit magasnak tartom. E kis negatívum és a párás idő ellenére jól éreztük magunkat és nagyon köszönjük a szervezők munkáját!

BUÉK 20: Táv: 19,5 km, szint: 847 m, idő: 4:40

Túra közben készült fotóink a lenti képre kattintva tekinthetőek meg:

2014.01.04., BUÉK 20