Útvonal leírás: (bejárás: 2012. augusztus 30-31.)
Városlőd-Kislőd vá. - Németbánya 11.6 km
Németbánya - OKT bekötő útszakasz 1.1 km
Németbánya - Bakonybél 8.4 km
Bakonybél - Kőris-hegy 6.1 km
Kőris-hegy - Borzavár 6.0 km
Borzavár - Zirc, vá. 6.0 km
Zirc vá. - OKT bekötő útszakasz 0.2 km
Összesen: 39.4 km
A Városlőd-Kislőd vasútállomástól észak-keleti irányba induljunk el Városlőd felé. Nagyjából egy kilométer megtétele után érünk el odáig. Végigkanyargunk az utcáin, majd az észak felé kivezető úton elhagyjuk a települést. Néhány száz méteren keresztül még aszfaltúton haladunk, majd miután átértünk a vasúti sínpár fölött, egy balra induló földútra térünk. Enyhe emelkedő kezdődik és kicsit kanyarogva haladunk előre. Úgy másfél kilométer után egy éles balkanyart vesznek a jelzések, amit követve a Torna-patak völgyébe érünk. Átkelve a patakon, egy darabig a folyás mellett haladunk, majd egy jobbkanyarral a valamikori Városlődöt Farkasgyepűvel összekötő kisvasút nyomvonalára fordulunk. A síneket már nagyon rég felszedték, a töltés zúzott kövei pedig már nem teljesen belesüppedtek a talajba. Alig emelkedve haladunk a régi kanyargós nyomvonalon, majd keresztezünk egy keskeny murvás bauxitszállító utat. Ezután letérünk egy ösvényre. Az ösvényen egy kis patak völgyébe érünk és enyhén ereszkedve haladunk tovább. Valamivel kevesebb, mint egy kilométer után egy keskeny aszfalt utat keresztez az ösvény. Az úton átkelve úgy négyszáz méter után egy vadászház mellett haladunk el, majd az épületet elhagyva az ösvényről murvás erdei útra érünk rá. Ezen haladunk, szinte teljesen egyenesen Németbánya irányába. Alig két kilométer megtétele után érünk el a falu határába. Az üdvözlőtáblán található a bélyegzőnek helyet adó kis fém dobozka.
A településre nem visz be a túra, pecsételés után ugyanazon az úton kell visszaindulni, mint amelyiken idáig jutottunk. Nagyjából száz méter után nyílik balra egy földút, ezen kell tovább haladnunk. Meredek emelkedővel indít az út, amely pár száz méter után enyhül picit. Úgy két kilométer után ismét keresztez az utunk egy bauxitszállító utat, ami után enyhe lejtőn érjük el a már korábban érintett egykori kisvasút nyomvonalát. Ezen a részen aszfaltcsík kanyarog a sínpár helyett. Rövid séta után a jelzések letérnek az aszfaltról és egy tisztáson át egy másik aszfaltútra érünk. Ezen az úton haladunk már végig egészen Bakonybélig. Nagyobb emelkedőktől és lejtőktől mentes szakaszon, kanyarogva lépdelünk, jócskán fölénk magasodó dombok között. Két, két és fél kilométer megtétele után, keresztezünk egy másik turistautat, piros "+" jelzéssel, ami után egy régi mészégetőhöz érünk. Az építmény mellől rálátni az alattunk lévő völgyben elhelyezkedő Bakonybélre. Tovább indulva nagyjából egy kilométer enyhe ereszkedés után elérjük a település házait, majd pár száz méter után - átkelve a Gerence-patakon, - beérünk a faluba. Falun belül első utunk az úttól jobbra levő Gerence-fogadóhoz vezet. A bejárata melletti ablakon van a kék dobozka, a pecséttel.
A következő szakaszról pontos leírást nem tudok szolgáltatni, mivel a bejárás során a szállásunk jócskán kiesett az útvonalból, így másik jelzésen értünk fel a Kőris-hegyre. Erről az útvonalról fogok pár gondolatot írni.
A fogadótól visszafele kell indulni a Bakonybélből északra induló úton kék "+" jelzésen. Nagyjából három kilométer után a Hotel Odvaskő parkolójával szemben egy keskeny földút nyílik jobbra. Az út a Boroszlány Tanösvény része, pár információs táblával találkozhatunk is útközben. Úgy két kilométernyit haladunk rajta - hol enyhén, hol meredekebben emelkedve, - aztán rátérünk egy másik, piros jelzésű útra. Ezen haladva délkelet felé, úgy egy kilométer után Kőris-hegyre felvezető műútra érünk. A műúton pár száz métert lépdelve el is érjük a kék jelzéseket és innentől fogva a rendes Kéktúra útvonalon haladunk.
A kék jelzés pár száz métert kanyarog a teleülés utcáin, majd egy északkelet felé kivezető úton elhagyja azt. Durván két kilométer után a zöld jelzéssel karöltve egy földútra tér le észak felé. Valamivel kevesebb, mint három kilométer kell rajta haladni, hogy elérjük a Kőris-hegyre vezető szerpentint. Útközben erősen kanyarog, és néhol meredek emelkedők lassítják az előrejutást.
A szerpentinen felfelé haladva néhol a fák között kilátni a környező tájra, remek alkalmakat teremtve egy kis szusszanásra. A kanyargós út végén, a hegy tetején álló radarállomás főbejáratához érünk. A kapu mellett található egy kis oszlopon a kék dobozka az igazolópecséttel. Dolgunk végeztével a szomszédos Vajda Péter kilátónál megpihenhetünk egy kicsit, erőt gyűjtve az előttünk álló szakaszhoz. Ugyanakkor érdemes felmászni a kilátó tetejébe is, amíg még a helyén van, és megcsodálni a környéket. A kilátó már eléggé rossz állapotban van, ezért nem biztos, hogy sokáig állni fog. Ismerve az országban uralkodó anyagi helyzeteket és saját tapasztalatokból kiindulva, ha ezt lebontják, hosszú ideig nem lesz új helyette..
A kilátótól kelet felé tovább indulva folyamatosan ereszkedve haladunk célunk felé, helyenként tarvágások tisztásain halad a földutunk. A több mint egy kilométeres ereszkedés után egy rövid szakaszon műúton pihentethetjük a lábainkat. Pár száz méter után balra indul egy földút, a kék jelzés pedig arrafelé terel bennünket. 5-600 méter után egy elkerített területet megkerülve egy murvás útra térünk, majd ezen kanyarogva majdnem egy kilométert elérünk Szépalmapusztára. Ott található egy kis arborétum, ami szabadon látogatható bárki számára. Érdemes kicsit elidőzni ott, ha tervünk engedi. Az arborétumtól szinte végig műúton haladunk Borzavárig. Durván 8-900 méter után a jelzések letérnek az útról és nagyjából ugyanennyit haladunk egy erdei földúton. Közben végig a műúttal párhuzamosan haladunk. Miután visszatértünk az aszfaltra már láthatjuk a falu feletti dombon álló mobilátjátszó tornyot. Ez előtt kell elhaladnunk, hogy beérjünk a településre. Pár száz méter után le is fordulnak a jelzések, és földúton elkezdünk ereszkedni, és mire elérjük a falu határát már csak egy ösvény lesz a talpunk alatt. Ezen ereszkedünk le a templom mellett és haladunk tovább a pecsételőhelyhez. Borzaváron erre elvileg három lehetőségünk van. A polgármesteri hivatalban, a hozzá közel lévő vegyesboltban és a falu vége felé található Oázis presszóban. Ha szerencsénk van, valamelyiket nyitva találjuk.
Utunk folytatásaként haladjunk tovább a település főutcáján kelet felé. A presszótól enyhén ereszkedve egy völgy aljába érve találkozunk a falu végét jelző táblával. Tovább lépdelve egy jobbos kanyarban letérünk az aszfaltról és keskeny keréknyomokon haladunk - egy darabon még az úttal párhuzamosan. Ez a keréknyom lassan elkanyarodik az úttól, és ösvény formájában folytatódik tovább. Az ösvény meredeken emelkedni kezd a Pintér-hegy nyugati oldalában, majd pár száz méter után enyhül kicsit. Enyhén kanyarogva jutunk egyre beljebb az erdőbe, ahol az ösvényt erdei út váltja fel. Úgy két kilométert haladva az erdőben elérünk a hegyen kanyargó tanösvény útjaihoz. Innen már csak néhány száz méter van hátra, hogy beérjünk Zircre. A településre egy parkon keresztül, a Deák Ferenc utcára érünk be. A pecsételőhely a vasútállomáson van, odajutáshoz először a központ felé kell elindulni. Azon túl, túlhaladva az apátság épülete mellett, szinte már látni lehet az állomást. Odaérve MÁV-os körbélyegzővel tudjuk elvégezni az igazolást, amivel befejezettnek tekinthetjük az Országos Kéktúra 8. szakaszát.
letöltés PDF-ben | letöltés más formátumokban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése