2014. augusztus 27.

Pomáz Körül-belül 40

Miután megszületett a döntés, miszerint igenis részt veszek a Pomáz körül-belül nagy körén (43 km), testben és lélekben is elkezdtem a felkészülést. Tökéletes szintlépő túrának gondoltam, hiszen elég tág intervallumú volt a szintidő, vagyis a cél zárásáig ráértem eltévedni, pihenni, ismerkedni a tájjal.


A rajtoltatás nem ment gördülékenyen, de korán érkezvén jutott idő mindenre. 7 órakor egymagam neki is vágtam a számomra teljesen ismeretlen terepnek. Az első kilométereket még Pomáz utcáin szeltem a Barát-patak völgye felé, majd karámok mellett elhaladva már a város határában lépkedtem. Eddigi tájékozódásomhoz nagyban hozzájárult a városban kihelyezett egy-egy irányt mutató kis piros tábla, köszönet érte a szervezőknek. A bozótosabb terephez érve az itinerem figyelmeztet is, hogy figyeljem a szalagozást, ami nem volt, mivel az éjjeli vihar letépte majdnem az összeset. Itt botorkálva, teljes bizonytalanságban már a kecskéit legeltető gazdát akartam megkérdezni, nem e látott hasonlóan kétségbeesett túrázókat, ekkor botlottam több sporttársba, akikkel egy messziről jött hangban nyertünk bizonyosságot a helyes utat illetően.

Fellélegeztem: megvan a helyes út, szalagot is látok. Külön öröm, hogy egyik társsal azonos tempót diktáltunk, így innen már nem mentem egyedül. A keskeny csapássá szűkülő út hatalmas bozótoson vezetett, ezen keresztül kellett átküzdenünk magunkat, míg végre a Zöld sávot meglelve közelítettük meg a fenyvesi ellenőrzőpontot. Itt kekszet kaptunk, elsírtuk a pontőrnek a mögöttünk levő szakasz minden bántalmát, majd tovább indulva neki vágtunk a Kevély meredek megmászásának. A Szász Elek emlékműig meg sem álltunk, ám társammal úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy úgy kiabáltak utánunk. A kódot felírva, siettünk is a beígért kilátóhelyre, közben én meg örültem, hogy a 43 kilométerből már 7-et megtettem.


Fotózás és ivás után haladtunk is tovább. Elhagytuk a zöld sávot, majd szalagozás jelezte „vaddisznócsapáson” kanyarogtunk egészen Pomáz újbóli határáig. A gombászást kedvelő túrázók örömére rengeteg volt a gomba, főleg ezen a szakaszon. Ebbéli szakértelmem hagy némi kívánnivalót maga után, és hát önmagam legyőzése kötötte le minden energiám, lelkesedésem hiánya inkább csak ennek tudható be.

Az erdőből kikanyarodva várt ránk a következő ellenőrzőpont, ahol almával kínáltak. Nem pihentünk, mentünk is tovább a Majdán-nyereg felé. Hullámzó szakaszon értük el a Sárga sávot, melyről a Sárga háromszögön értünk – szerintem – a túra csúcspontjára, az Oszoly-csúcsra, ahonnan páratlan kilátásunk volt Csobánka irányába.


Hosszabban megpihentünk, miközben feljegyeztük a kódot, majd a kijelölt út helyett egy jóval enyhébb szakaszon ereszkedtünk le, ez 500 méterrel hosszabbította az amúgy is határaimat feszegető távomat, de inkább hallgattam a nálam jóval bölcsebb és tapasztaltabb túrázókra és a Piros háromszög helyett a Sárga sávot választottuk az Oszoly-csúcs elhagyására. Ezen értük el a szervezők által kijelölt Piros sávot, mely következő ellenőrzőpontunkig, a Margitligetig vitt. Itt búcsúztam el alkalmi sporttársamtól, mivel ő a kiskörön (28 km) indult. Így egyedül folytattam megmérettető utam Csobánka felé. Földúton haladtam, szántóföldek mentén az erdő széléig, ahol a kerítés mentén már a Kék sávon jártam. Ez vezetett következő ellenőrző pontomra a Szurdokba, ahol zsíros kenyeret és a kulacsomba friss vizet kaptam. Miközben „tankoltam” csak arra gondoltam, a napom felénél sem járok és a túra igazi nehézségei csak most következnek.

A 20. kilométerem után már a Kék + jelzésen a Szentkúthoz értem, ahol isteni, friss vizet vehettem magamhoz, majd nem sokat pihenve neki vágtam a Morgó-hegy kemény kaptatójának. Itt találkoztam egy háromfős csapattal, akikkel a túra során már többször kerülgettük egymást, innentől együtt haladtunk, négyesben. Lefelé menet is a Kék +-en maradva értük el a Bükkös-patak felső részét. Egy lejtős szakaszon szalagozott jelzésen pedig a Kőkapu ellenőrzőpont következett, ahol már néhány hosszútávos is utolért minket.


Miután felírtuk a kódot, érintve a Kék sáv újonnan megnyílt szakaszát, majd a Piros sávról a Kék + jelzésre váltva értük el a következő ellenőrzőpontot a Tábornál. A Lajos-forrásig meg sem álltunk, itt ismét feltöltöttük kulacsainkat, ahonnan a Zöld háromszögön felkapaszkodtunk a Bölcső-hegyre. Hát, ha a Morgó-hegy kemény volt, erre nem tudok jelzőt mondani. Lefelé a Zöld háromszögön maradtunk, és ezen értük el a Csikóvári-nyergi (Pörgelóci-hegy) ellenőrzőpontot.

Már csak 10 kilométer a célig és még előttünk volt a Vasas-szakadék, mely a Visegrádi-hegység egyik legszebb része. A Sárga barlangjelzésen értük el az ellenőrzőpontot, ahol az utolsó kód is a papírra került, teljes mondatot kreálva így, ugyanis minden kód egy-egy szó volt: „Az erdő zöld egyformán mindenkinek”. Innen visszafelé kissé magamra hagyva egészen a Sárga sávon közeledtem az utolsó ellenőrzőponthoz, a Kőhegyi turistaházhoz. Itt teával kínáltak a pontőrök, majd megcsodálva a Szentendre irányába nyíló kilátást, ismét négyesben kezdtük meg a hátralévő 5 kilométerünket.

Murvás úton közeledtünk a település felé, miközben a célban ránk váró leves fejadagjait osztottuk el egymás között. Beérve a városba, ismét útmutatást adtak a kis piros táblák. Kanyargós út vezetett a végállomásunkig, a rajt/cél állomásként szolgáló Művelődési Házhoz, ahol megkaptam a kitűzőt és az oklevelet, melyekhez nem is fűztem sok reményt, mivel nem neveztem elő a túrára, de ahogy elnéztem, jutott belőle mindenkinek.

Köszönöm a szervezőknek ezt a nagyszerű élményt. Maga a túra útvonala sok mindent rejtett magában, gyönyörű tájakra vitt, szebbnél szebb kilátóhelyekre. Méltó kihívás egy első 40+-os túrázónak, szintidőben igen rugalmas, így aki nem ismeri minden képességét, nyugodtan próbálgathatja szárnyait. Nekem 10 óra 40 perc alatt sikerült célba érnem, amelyen van még mit csiszolni: Ha tehetem, jövőre is részt veszek.

Még több fotó:
2014.08.16., Pomáz Körül-belül 40

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése