2013.03.02., Szombat
A regisztráción hamar átestünk, annak ellenére, hogy rengeteg sporttárs zsúfolódott össze egy pici helységbe. A papírmunkát letudva útra is keltünk. Elsőként a bázisnak helyet adó középiskola melletti lépcsősoron értünk fel a Vörös és Kék kápolnák dombjára. Januárban jártunk már ott, úgyhogy nem időztünk nézelődéssel, több túratársunkkal ellentétben. A dombtetőt észak felé hagytuk el egy másik lépcsősoron, melyen a városközpontba jutottunk. Ott volt az első ellenőrzőpont: egy parkolót kellet felkeresni és egy rendszámot felírni az igazolólapra. Az adminisztráció után a Várhegy és a csúcsán álló Gömbkilátó felé vettük az irányt. A kilátó tövében állt a következő ellenőrzőpont, melynél két pontőr várt minket. Pecsételtek az igazolólapunkra, majd felmentünk a kilátóba egy picit, megcsodálni a környéket a reggeli napsütésben. A kis kitérő után úgy két kilométert lépdeltünk a város utcáin, majd nemsokára a következő ponthoz értünk. Ez volt a túra harmadik ellenőrzőpontja, az igazolóbélyegző mellett, kaptunk egy szelet csokit is energiapótlásnak.
A megálló után ismerős terepen haladtunk tovább, előző túránkon már érintettük. A St, Donatus borászatnál tértünk rá a Balatonlelléről a Kishegy irányába vezető útra, és ezen haladtunk dél felé. Az M7-es autópálya felett átvezető hídnál egy kicsit elidőztünk, egy geoláda után kutatva. Több csoport ballagott előttünk, utánunk is, ezért meg kellett várnunk, hogy kitisztuljon a terep.
SPT #65
Egy több ládából álló sorozat része ez, mely végighalad Somogy északi részén. Csak a kíváncsiság és hogy éppen útba esett, azért kerestük fel, az összes láda megtalálása nem célunk egyelőre. Majd egy alkalmat rászánunk egyszer. Ajándék nem volt a ládában, ezért egy gyors naplózás után tovább is indultunk.
A Hídon átérve rövidesen a Lovas völgybe értünk, ahol a várt kutyák ez alkalommal nem jöttek elénk. A völgyet elhagyva kis kaptató után a Kishegyi kápolna előtt is találtuk magunkat. Megálltunk előtte egy kicsit, és készítettünk pár fotót az elénk táruló látképről. A kápolnától csak párat léptünk és máris a következő ellenőrzőpontnál találtuk magunkat. Az igazolópecsét mellé finom, házi készítésű süteményt kaptunk a pontőröktől, melyet kis pihenés közben el is fogyasztottuk. A túra további nyomvonala már ismeretlen terepen haladt. Nem messze a kápolnától - egy másik geoládához, - egy újabb kitérőt tettünk az erdőben.
 |
| A Kishegyi kápolna |
Lellei panoráma
A láda nevével ellentétben a környezetéből nem igazán van kilátás, még az épített "kilátóból" sem, azonban az oda vezető útról pazar a látvány. Maga a láda hamar meglett, és az elhaladó túrázók elől sem kellet nagyon elbújni, elég messze van az úttól. Írtunk a naplóba, cseréltünk a ládából egy ajándékot a frissen szerzett üveggolyó gyűjteményünk egy darabjára. Ezután gondosan visszazártuk a dobozt, visszarejtettük, és folytattuk a túrát.
Az előttünk álló szakaszon a sár volt a legnagyobb ellenségünk. Az elmúlt hetek csapadékos időjárásának köszönhetően az erdei földutak dagonyává változtak. Néhol be is tértünk a fák közé, hogy tudjunk haladni. Nagyjából öt kilométert mentünk a sártengerben, mire elértünk a következő ellenőrzőpontig. Egy kis erdei házhoz kellett mennünk, melyet az erdészek Piros házként ismernek. Ezen a ponton forró teát kaptunk a pecsét mellé, melyet ott készítettek helyben a pontőrök. Indulás előtt megnyugtattak mindenkit, hogy az eddigi sártenger semmi a következő szakaszon találhatóhoz képest.
Igazuk is lett, a hatodik pontig vezető, durván négy kilométeres úton az eddiginél nagyobb pocsolyákat kerülgettünk. Ahol tehettük, az út melletti szántóföldön haladtunk, bár vizes volt az is, de sokkal használhatóbb, mint a kocsikerekek által tönkretett utak. A Gyugy község területén levő pont felkeresése előtt játszottunk egy kicsit. A településen áll egy Árpád-kori templom, ennek közelében rejtettek el egy geoládát.
Gyugyi Árpád-kori templom
A templomtól néhány tíz méterre - a leírás alapján könnyen megtalálható helyen - van a ládika. A rejtekhely adja magát, sok időt nem is vesztettünk a kereséssel. Ott jártunkkor kicsit nedves volt a naplófüzet, de a ládában nem volt víz, így nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Ajándékcsere, bejegyzés után felkerestük a nem messze lévő Millenniumi Parkot.
Ott teljesítettek szolgálatot a pontőrök, tőlük banánt és házi süteményt kaptunk. Szerettem volna hintázni egy kicsit, de míg ott tartózkodtunk végig használatban volt, így kicsit szomorúan de elindultunk. Pár száz méter erejéig aszfalton lépdeltünk, ami felüdülés volt a mögöttünk lévő szakasz után. Nem tartott azonban sokáig az öröm, mert hamar elhagytuk a község utcáját és ismételten földút volt a talpunk alatt, de szerencsénkre azon a részen már nem volt akkora sár. Kicsit nagyobb sebességre is váltottunk, hogy csökkentsük a korábban megszerzett hátrányt. Ennek azonban meglett a hatása - mielőtt elértünk volna Szőlőskislakra, annyira megfájdult mindkettőnk lába, hogy a feladás is eszünkbe jutott. A negatív gondolatokat gyorsan sikerült elhallgattatni, melyen az újabb aszfaltos szakasz is segített valamennyit. Áthaladva a településen egy egyenes útszakasz állt előttünk. Ezen jutottunk el a túra utolsó ellenőrzőpontjára. Rövidesen el is értünk a messziről már jól látszó Rácfához. A hatalmas fa tövében várt ránk két pontőr, és amíg ők pecsételtek a lapunkra, mi szemezgettünk a felkínált süteményből. Annyira finom volt, hogy továbbindulás után örömünkben majdnem elnéztük az utat. Úgy kiabáltak utánunk, hogy hol kell bekanyarodni.
A hátralevő néhány kilométeres szakaszt már könnyedén teljesítettük, a cél közelsége nagy erőt adott. Egy másik átjárón visszatértünk az M7-es északi oldalára, és nemsokára Balatonboglár utcáin találtuk magunkat. Onnan pedig már csak pár pillanatnak tűnt mire beértünk a célba. Hamar leadtuk a lapunkat és egy gratuláció kíséretében megkaptunk a teljesítésért járó kitűzőt és az emléklapot. Egy szelet zsíros kenyér elfogyasztása után visszaballagtunk a kocsihoz majd hazaindultunk.
Összesen 178-an vettünk részt a túrán, 62 társunk volt a leghosszabb távon. Nekünk 8 óra 20 percet vett igénybe a táv teljesítése. Hatalmas köszönet a szervezőknek a lehetőségért, nagyon jól éreztük magunkat. Ha jövőre időnk engedi, mindenképpen részt veszünk ismét.
Képek a túráról itt találhatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése